Ma már valószínűleg kevesen tudnák fejből felsorolni a dualizmus kori Magyarország kereskedelemügyi minisztereit, azt pedig gyaníthatóan még kevesebben tudnák, hogy ezek közül az egyik legsikeresebb karriert befutott politikusnak újpesti kötődése is van. Még az akkori közéletben is kevesen büszkélkedhettek báró brassói Szterényi Józsefhez hasonló életpályával, pláne a zsidó származású polgárság körében.
Szterényi eredetileg Stern József néven született 1861. november 5-én a Somogy vármegyei Lengyeltótiban. Édesapja, Stern Albert 1867-ben lett Újpest főrabbija, a család ekkor költözött az akkori nagyközségbe. József itt végezte el az elemi iskolát, gimnáziumba pedig Budapesten járt.
1884-re a radikális újításokkal kísérletező főrabbit elbocsátották tisztségéből, miután reformjaival magára haragította a hitközséget, amiben az is közrejátszott, hogy 1881-ben mind a hat gyermeke – köztük József – kikeresztelkedett és Szterényire magyarosította a nevét.
A kultúra és a sajtó hullámaiban
Valószínűleg a közéleti és vallási háborúskodásba később beleőrült édesapa szerepvállalása ösztönözte Szterényi Józsefet arra, hogy már fiatalon részt vegyen az újpesti közéletben: 1878-ban (egyes források szerint 1877-ben) barátjával, a későbbi polgármester Ugró Gyulával közösen alapították meg az Újpesti Ifjúsági Önképzőkört.
Szterényi József
Szterényi újságírói pályája is Újpesten kezdődött: 1882-ben az Újpesti Közlöny alapítója és társszerkesztője lett, emellett olyan orgánumok számára is írt cikkeket, mint a Magyar Háziasszony, a Budapesti Hírlap vagy a Pesti Hírlap. A mindössze egy évig működő lap megszűnését követően édesapja támogatásával Németországban tanult tovább, majd Törökországba utazott hosszabb tanulmányútra.
Hazatérve elszakadt a családi fészektől, és 1883 nyarán Erdélyben építette tovább hírlapírói karrierjét. Agilis fellépésével kisebb politikai-közéleti vihart kavart, amikor decemberben átvette a Nemere – Határszéli Közlöny című lap főszerkesztői posztját. 1884-ben életre hívta a Brassó című folyóiratot, amelyet 1890-ig vezetett.
Szterényi tagja, majd titkára lett a Brassói Kereskedelmi és Iparegyesületnek, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület városi szervezetének, majd hamarosan az Erdélyi Iparegyesület főtitkárává választották. A vármegyei közélet népszerű, bár sokak által kritizált egyéniségévé vált, aki főként gazdasági témájú cikkekkel jelentkezett a lapok hasábjain. 1884-től sorra kerültek ki keze alól a különböző gazdasági tanulmányok és könyvek. 1885-ben pedig megalapította az Erdélyrészi Ipari és Kereskedelmi Egyesületet, amelynek 1899 végéig főtitkára volt.
Politikai pályán
Eredményeire idővel felfigyelt Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter, aki 1889-ben annak ellenére nevezte ki Erdély ipari felügyelőjévé a fiatal újságírót, hogy nem volt felsőfokú végzettsége. Ebben a minőségében sokat tett az erdélyi háziipar fejlődéséért, és az ő nevéhez köthető a Székelyföldön létrehozott első erdélyi szövő-fonógyár megalapítása.
Baross Gábor
1890-ben őt delegálták a német császár védnöksége alatt összehívott berlini, munkásvédelemmel foglalkozó nemzetközi konferenciára. Meggyőző fellépésének hála még ebben az évben állást kapott a kereskedelemügyi minisztériumban.
1892-ben a hazai iparoktatás miniszteri biztosává, később az iparoktatás országos felügyelőjévé nevezték ki. Ebben a tisztségében a magyar gazdaság számára megfelelő tehetségeket kinevelő szakiskolai hálózat szervezésében vállalt oroszlánrészt. 1895-ben országos iparoktatási főigazgatóvá nevezték ki, és ő szervezte meg az Országos Iparoktatási Tanácsot.
Döntő eredmények
Szakterületének nemcsak az elméleti, hanem a gyakorlati hátterével is tisztában volt. Ennek köszönhette, hogy 1898-ban, osztálytanácsosi minőségben, ő kerülhetett az újjászervezett iparfejlesztési osztály élére. 1901-ben már miniszteri tanácsosként tevékenykedett és gyárvállalatok százait alapította, illetve ő készítette el az első magyar ipari termelési statisztikát.
Szterényi József
Innen kemény szorgalommal küzdötte fel magát a hivatali ranglétrán: 1905-ben a kereskedelmi minisztérium adminisztratív államtitkára, 1906-ban politikai államtitkára lett. Ebben a ciklusban a brassói választókerületben országgyűlési mandátumot is nyert, ezzel pedig bekerült a törvényhozás vérkeringésébe. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter mellett ő volt a Wekerle-féle koalíciós kabinet egyik motorja, és részben ő irányította az országos magyar kereskedelmi politikát.
Elsősorban az iparvédelem, a munkások baleset- és betegbiztosítása, illetve a szociális kérdések terén alkotott törvénytervezetekkel hívta fel magára a figyelmet. Ő készítette elő az új iparfejlesztési törvényt, megindított az államvasutak szervezeti reformját és a hazai tengerhajózás fejlesztését. Apponyi Albert gróffal együtt sokat tett a magyar anya- és csecsemővédelmi hálózat országos kiépítéséért. Emellett az ő nevéhez köthető a tízkötetes ipari kódex anyaggyűjteménye is.
(Folytatása következik)