Szurkolók az Új Főtéren

  •  
  •  
  •  

Már jó néhány napja szoros időrend szerint él az emberiség egy igen jelentős része. Mert, ugye, adott a program, 13.30-kor, 16.00-kor és 20.30-kor meccs van, még ha ezt sajnálatos módon bizonyos munkakörök (mentősök, tűzoltók, pékek satöbbi) esetében ritkán veszi is figyelembe a hivatali beosztás.

Döcögősen indult a vébé, a legelső mérkőzések némelyikén talán az volt a legizgalmasabb pillanat, amikor a partjelző (pardon: asszisztens) megigazította a választékát – katarzist pedig az hozott, amikor kilencven percnyi kínszenvedés után végre-valahára hármat sípolt a bíró.
Egyenletesnek mondható teljesítményt nyújtottak viszont a vuvuzelák, amelyek aztán zümmögtek és zümmögnek kegyetlenül, függetlenül attól, mi történt épp a pályán. Sokan gyűlölik – talán nem alaptalanul – ezt az ötletes kis hangszert, de könnyen belátható, mennyi előnye volna importálni belőle, egyúttal meghonosítva a használatát is. Egyrészt nagyságrendekkel olcsóbb, mint bármelyik, legális vagy illegális tudatmódosító szer, holott a hatása nyilvánvalóan ugyanaz a használójára. Másrészt pedig igen jól hasznosítható volna például végeláthatatlan értekezleteken, közlekedési dugókban, a szomszéddal való összeveszéskor, a gyerek hisztériájára válaszul – a fantáziára bízom, milyen hihetetlen és egyelőre kiaknázatlan lehetőségek rejlenek benne.
Hozott persze meglepetéseket is a vébé, például hogy az amerikaiak az eltelt évek alatt megtanulták rúgni a bőrt, és igen bravúrosan keverik például a kosárlabda dinamikáját és ötletes, gyors megoldásait a fociéval. Hogy a japánok igencsak elszánt ki nép, eddig is tudtuk, de azt a sebességet, amelyet a pályán előállítanak, eddig legfeljebb elektronikus rásegítő kütyükkel tudtuk elképzelni. Lehet, hogy a mérkőzések előtti menetrendszerű stopli-ellenőrzésen végig kéne a japánokon futtatni egy víruskeresőt?! Szegény koreaiakon látszik, hogy elvarázsolt világban élnek, olyan szigorúan betartanak minden szabályt – bár, ha a mi fejünk fölött is ott lebegne a nagy vezér kivont szemöldöke, valószínűleg mi sem engednénk meg magunknak néhány stiklit.
A német válogatott esetében most már teljesen egyértelmű, hogy őket búra alatt, szigorú kísérleti körülmények között tenyésztik, kifejezetten erre a célra, tudniillik focizni – de ez már 6.0 verzió lehet, ráadásul új széria, mert olyan meghatóan fiatalok, hogy az ember szívesen és azonnal örökbe fogadna közülük néhány gyereket.
Egyébként az európai csapatok többsége nem esett át alapvető műtéteken, szinte mindegyik hozta eddig a jó formáját, talán csak szegény szlovéneknek (meg az algíroknak) nem szólt még senki eddig, hogy hahó, fiúk, ez itt a vébé, nem a szomszéd falu elleni barátságos sörmeccs.
A házigazdáknak eddig egyetlen – bár óriási – jópontot tudok adni. Most nem is az, hogy a minap simán benyaltak hármat. Hanem hogy kitől! Hölgyeim! Forróan ajánlom, hogy ezentúl egyetlen meccset se hagyjanak ki, ha Uruguay játszik bárki ellen! Félre az előítéletekkel, hogy nem értik a lesszabályt (majd elmagyarázom, nagyon egyszerű), meg milyen hülyeség, hogy huszonkét ember egy labda után rohangál, miért nem kap mindegyik egyet. Hanem az a Forlán gyerek! A magam részéről feltapadtam a képernyőre, hogy jobban lássam minden egyes kis édes megmozdulását, verejtékcseppjét (de feltörölgetném), sérülését (van itthon betadine). Ilyen gyönyörűt már rég nem látni focipályán – Beckham pedig mehet az elfekvőbe.
 
 Megkérdeztük…
 
Megkérdeztünk néhány újpestit, hogy’ tetszik nekik az új Főtéren felállított sátor, ahol hideg sör mellett több kivetítőn követhetik nyomon a labdarúgó világbajnokság történéseit.
 
Pócsik Balázs  
Én még csak most vagyok kint először, de nagyon tetszik. Szeretem a focit, magam is már 4 éve az Újpest csapatában játszom. Lehet, hogy máskor is itt nézem majd a meccseket.
 
Marik Gábor
Már a kezdetektől itt vagyok és itt is leszek egészen július 11-ig, a világbajnokság végéig. Jó ötlet volt a város vezetőségétől, hogy felállították ide ezt a sátrat. Könnyen megközelíthető és igazán hangulatos.
 
Nagy Viktor
Péntek óta eddig szinte minden meccset itt néztem, és a többit is itt fogom. Szerencsére közel van az otthonomhoz, ezért mindennap ki tudok jönni. Leginkább a braziloknak, a spanyoloknak, a franciáknak és az olaszoknak drukkolok.