Már nevét sem ismerték pontosan kortársai. Gerendai(y) Aladár (Arthur) fényképészmester, festőművész titokzatos életet élt. Személyi adataiban is csak a halála időpontja biztos.
1884-ben született Budapesten (a hivatalos igazolásokon 1894, illetve 1860 is szerepel) és 1967-ben hunyt el Újpesten, a Lőrincz utcai lakásában. Sírja a Megyeri úti temetőben található.
A mester születési anyakönyvi kivonata szerint Glück Ignáczként látta meg a napvilágot. Édesanyja Gross Fanni, édesapja Glück Sámuel asztalosmester volt. Képzőművészeti főiskolai tanulmányait Párizsban végezte. Hazatérése után először a belvárosi Váci utcában nyitott fotóműhelyt, de röviddel később Újpestre költözött. Az újpesti református egyházkerületben Gerendai János névre keresztelte 1920. június 15-én Csighy Sándor törökőri református lelkész.
Az Ujpesti Almanach kortárs számai alapján 1921-ben nyitotta meg fotóműhelyét Gerenday és Tsa. néven az Árpád út 57-ben, majd 1933-tól az Árpád út 73-ban alapította meg „Tizian Fotóműterem” néven második üzletét. Újpest közkedvelt mesterének munkái között – társadalmi szervezetek tablói és iskolai csoportképek mellett – vállalati fotókat, családi zsánerképeket találunk. Népszerűségére jellemző, hogy szombatonként az Árpád úti műtermébe való bejutásra várakozva az esküvői kocsik a Váci úti kereszteződésig álltak sorban.
Munkáit a képek jobb alsó sarkán Gerenday vagy Tizian névvel jelölte.
Újpest festőművészként is ismeri, restaurálta és két szentkép festésével egészítette ki az újpesti Egek Királynéja Főplébánia-templom belső dekorációját 1934-ben. Érdekesség, hogy dr. Csik József apátplébános köszönőlevelét Gerenday Gyula festőművész úrnak címezte 1934. április 6-án. Személyi adatainak gyakori változtatására a vészterhes idők kényszerítették „Tizian” mestert. Ezzel próbálta nehezíteni személyének lenyomozhatóságát, talán ez és Újpest polgárainak szeretete mentette meg életét a II. világháborús üldöztetések idején.
Művészember lévén, hiú módon vigyázott külső megjelenésére is, a családi hagyomány szerint például élete utolsó percéig festette a haját. Orvosi vélemények szerint talán száz évet is megélt, titkolta korát, még a háború után is fiatalította magát. A fixir-oldat tulajdonságait ismerve, lakhatási igazolványán kijavította születési évét, utolsó személyi igazolványát végül is e „hivatalos” irat alapján állították ki. Gyermektelenül hunyt el 1967-ben. Méltó utódja, távoli rokona, Kiss István (1951 – 2015) aranykoszorús fényképészmester lett, kinek munkáját 2010-ben Újpest Önkormányzata Elismerő Oklevéllel ismerte el. A „Tizian” fényképészműterem a nagy elődöket követve ma is működik az István úton.
Szöllősy Marianne