A világjárvány alatt futárkodott, mert valamiből élni kellett, és a zenéből akkor nehéz volt. De hogy látja a rapzene, valamint imádott csapata, az Újpest helyzetét? A szurkolói lélektant igen pontosan értő és érző rapper, Turan Khan adott interjút lapunknak.
A Kispest elleni meccs előtt az újpesti szurkolók egy óriási koreográfiát mutattak be, a drapin azt olvashattuk, hogy „Ma a városra leszállt a lila-fehér köd” – ez egy sor az Újpest Fanatics című nótádból. Mit éreztél, mikor ezt megláttad?
Ennél megtisztelőbb dolog engem életemben nem ért, ezt komolyan mondom. Nagyon megérintett, Réti Zsoltitól el is kértem kábé nyolcféle szögből… szerintem be is fogom kereteztetni. A meccsen sajnos nem voltam kint, az utolsó percben kellett lemondanom, persze otthon néztem tévén, ebben partner a család is, velem együtt nézik – sajnáltam, hogy kikaptunk, a Tábor is odarakta magát elég rendesen.
Hogyan kerültél az újpesti lelátóra a kilencvenes években?
Az egészbe úgy csöppentem bele, hogy nem voltam kimondott focirajongó. Még az 1986-os világbajnokságot néztük, ami előtt nagy korszaka volt a focinak, a szovjetek elleni 6-0 ugye… azt talán hagyjuk, de előtte ott volt az a meccs, hogy 3-0-ra verte a válogatott a brazilokat a Népstadionban. Az Újpesttel úgy kerültem kapcsolatba, hogy Gödöllőn laktam, ott ma is sok lila él, és élt akkor is. A baráti körben, ismerősök között sok volt az Újpest-szurkoló, szerintem az ő hatásukra lettem én is az.
Hogyan lesz valaki rapper, mi inspirált téged abban, hogy elindulj ezen az úton?
Én is voltam sok stílus követője, trash metaltól elkezdve punkon át még sok minden. Szakközépiskolás koromban elkezdtem gördeszkázni, sok ezzel kapcsolatos videót néztem, és majdnem az összes videó alatt rapzene szólt. Rájöttünk arra, hogy erre lehet a legjobban deszkázni, el is kezdtem rögtön hallgatni ezeket a zenéket – akkor még Ice T és hasonlók mentek nálam. Elkezdtem rapbulikra járni – a kilencvenes évek elején, közepén volt ez, akkoriban nagyon pörgött ez a műfaj.
Két éve bevágott a világjárvány mindannyiunk életébe, és a zenészek is komolyan megsínylették. Amíg nem voltak fellépések, és a zenéből alig jött bevétel, te mit csináltál?
Nekem nem büdös a munka. Amikor két-három hónapra be kellett zárkózni, feléltük a tartalékunkat. Kicsit még örültem is az egésznek, elvégre mikor adatik meg, hogy ennyi időt valaki a családjával lehet? Gyorsan kiderült, hogy nem két-három hónap lett belőle, hanem sokkal több… ekkor szóltam egy haveromnak, aki futárkodott, hogy ha tud, ajánljon be engem is. Futárkodtam, mert valamiből el kell tartani a családot.
Hogy látod ma a rapzene helyzetét? Már szinte mindenkinek elérhetőek a technikai feltételek, viszonylag olcsón is hozzá lehet jutni a technológiához. Szerinted felhígult emiatt a szakma?
Felhígult, és ebben hatalmas szerepe van a folyamatos technikai fejlődésnek. Nem tudom, miért függ össze a kettő, de egyre több és több olyan fiatal rappert látni és hallani, aki megveszi a cuccot, két napig ír szöveget – nagyon olcsón is tud már olyan felszerelést venni, ami igazán jó – és már teszi ki a számokat, sőt már klipforgatáson gondolkodik. Gyorsan akar híres lenni, de közben nincs meg az alázat a műfaj iránt, pedig az lenne az alap.
A rapzene egyik „ága” a beefelés, mikor a zenészek egymásnak üzengetnek, sokszor komoly fenyegetéseket is. Ezekbe te beleálltál? Hogy viszonyulsz az üzengetéshez?
Egy idő után nem válaszolgattam ezekre, most, ha olyan MC rakna rám beefet, akire azt mondom, hogy érdemes, akkor arra fogok válaszolni. De volt olyan nagyon ismert rapper, akinek nem válaszoltam, mert azt gondoltam, azzal is őt helyezném a középpontba, hiába írhattam volna olyan választ, hogy a húst leszedem róla. Szerintem az a tudat a legrosszabb, hogy erre még választ sem kapsz, csak legyint rád az illető.
Zárásként még egy kis sport: az Újpest megrázta magát, sorozatban jönnek a győzelmek, bár nemrég kikaptak a Kispesttől. Szerinted tényleg elkezdtek a dolgok pozitív irányba változni?
Nagyon bízom benne. A csapat teljesítménye talán még picit döcög, viszont az is nagy eredmény, hogy egy Kisvárdát, a Fehérvárt le tudtuk nyomni, utóbbit ráadásul idegenben… Azt, hogy a Kispesttől kikaptunk, azért is sajnálom, mert ilyen koreó volt a meccs előtt. De nem lehet mindent egyszerre, már most lehet látni, hogy valami elindult – nemcsak a fociban, hanem végre a szurkolásban is.