Újpest léte és fejlődése máig szorosan kapcsolódik a fóti Károlyi családhoz. Idén a família három jelentős tagjára emlékezünk. Közöttük településünk alapítójának, gróf Károlyi István unokájának, Károlyi László (Pest, 1859. június 12. – Budapest, 1936. október 26.) emléke előtt tisztelgünk elhunytának 85. évfordulója alkalmából.
A Független Ujság 1936. október 31-én címoldalon megjelenő nekrológjában méltatta László gróf országos jelentőségű gazdaságfejlesztő munkáját, amely mellett ő sem „engedte el” Újpest kezét. Tettei sok tekintetben járultak hozzá az I. világháború után a város lendületes fejlődéséhez, megyei rangúvá válásához. Birtokából ebben az időben a gróf több száz hold adományozásával kiterjesztette a város területét Dunakeszi határáig, amely – a földművelésből származó előnyök mellett – a rajta lévő megyeri lóversenypálya tekintélyes jövedelmével további lehetőséget adott a városfejlesztésre.
A földbirtokos már 1907-ben nagyszabású városrendezési tervekkel fordult a település képviselő-testületéhez. A Vasút (ma Görgey) utca és a Megyeri út által határolt vidék, valamint a Gyáli-tó (ma Tó utca környéke) melletti terület parcellázásának elképzeléseit terjesztette elő; az új városrész képét előrevetítő gondolat ma a környéken lakók számára valóság.
A terület beépítéséről hosszú ideig zajlott egyeztetés, a beadványra csak három évvel később került mindkét részről pecsét és jóváhagyás. Az Ujpest és Vidéke hetilap 1910. október 30-i száma részletesen tudósít a végső döntést meghozó testületi ülésről. Pontokba szedve tekinti végig a meglévő utcák és a hozzájuk közvetlenül kapcsolódó beépítések részleteit. Szinte utcáról utcára haladva határozták meg további irányukat, az újak kialakítandó szélességének méreteit és a rájuk tervezett társasközlekedés útvonalának kiépítését is.
„A terület felosztásának és beépítésének alapgondolatául az szolgált, hogy e területnek a palotai erdő és a Vasút-utca által határolt hegyes szögű része, valamint a palotai erdővel határolt sáv teljes hosszában, részben teljesen szabadon álló nyaralószerű, részben zártsorú családi házakat foglaljon magában, míg a területnek az a része, amely felől Ujpest város további városias terjeszkedése várható, tehát a Mező utca és az Attila utca által határolt rész zártsorú házak számára legyenek fenntartva.”
(A szöveg a mai Erkel Gyula utcában lévő fonógyár – jóval később Magyar Pamutipari Vállalat – környékét említi.)
A közel 170 ezer négyzetméter terület beépítéséhez a testület, több jelentős feltétel mellett, egyhangúlag járult hozzá. A feltételek között az egyik legfontosabb, hogy a kijelölt terület telekkönyvileg tehermentesen kerüljön át a város tulajdonába. A kialakításra kerülő utcák, terek alatt a felosztási terveken feltüntetett és kiépítésre kerülő közcsatorna-hálózat tulajdonjogát szintén magának kérte a városvezetés.
A Pest felőli határon (ma Pozsonyi utca) lévő köztemetőről úgy állapodtak meg, hogy a terület annak esetleges felszámolása után is köztulajdonban marad, a város által más célra is felhasználható lesz (a későbbi lakótelep építésre természetesen nem gondolhattak). Az egyezség szerint az átadás fejében gróf Károlyi László az elkövetkezendőkben mentesül minden további iskola, templom, vagy paplak létesítési, fenntartási kötelezettsége alól.
Újpest László gróf által kezdeményezett fejlesztése, az újabb területek beépítése később is folytatódott, Istvántelken is ilyen beruházás született. Az ideköltözők igényei által keletkezett önkormányzati viták egy újabb fejezetét adják a száz évvel ezelőtti helytörténeti eseményeknek.
Szöllősy Marianne