A Megyeri Temető idén érkezett megnyitásának 100. évfordulójához. Ez alkalomból az itt nyugvók közül néhány neves és kevésbé ismert személyiségről emlékezhetünk meg.
A 34-es parcella első sorában egy méltóságteljes fekete obeliszk vonja magára az arra sétáló figyelmét. Feliratán Jánosi Ferencz és felesége, Jánosi Ferenczné Éberl Valéria neve olvasható. A Jánosi házaspár tulajdonában lévő Baross utca 7. (ma:11.) számú, (1912-es térkép szerint) parkkal körülvett lakóház sajnos már nincs meg, a telket az örökösöktől 1912. után vásárolta meg a Wolfner-gyár (ma nyomda van a helyén). A fekete obeliszk alsó harmadában Éber Nándor neve szerepel. Évről évre, az 1848-as forradalom évfordulóján koszorút helyezünk el itt.
Éber Nándor (született Eberl Ferdinandus Balthasar Bartholomeus) (Buda, 1825. május 23. – Budapest, 1885. február 27.) újságíró, haditudósító, diplomata, országgyűlési képviselő. Apja, Eberl János számvevőségi tanácsos volt a magyar királyi udvari kincstárnokságnál, anyja Jakubicska Mária – írja róla az életrajzi lexikon. Meglehetősen szűkszavúan ismerteti, hogy jogi tanfolyamot a Budapesti Tudományegyetemen végzett, és a magyarok körében nem gyakori diplomáciai pályára szánta magát a több nyelven beszélő, kiváló műveltségű fiatalember, ezért a bécsi keleti akadémiára iratkozott be. Tanulmányai befejezése után néhány hónapig a külügyminisztériumban dolgozott, s 1848 elején kinevezték az isztambuli követségre titkárnak. A forradalom hírére azonnal haza sietett, s felajánlotta szolgálatait a független magyar kormánynak. A függetlenség kikiáltása után létrejövő új külügyminisztérium titkára lett.
A világosi fegyverletételt követően először Egyiptomba, majd Törökországba emigrált, 1850 végén Angliába utazott. Nyelvtanításból tartotta el magát, anyanyelvén kívül angolul, franciául, németül, olaszul, törökül és arabul is beszélt. Egy angol lapban megjelent cikke nyomán a sajtónagyhatalomnak számító The Times szerkesztősége alkalmazta külső, helyszíni tudósítónak. A krími háborúból küldött szemléletes beszámolókat, írásai életszerűsége közvetlen élményből fakadtak. A hadi eseményekben Omer pasa oldalán, ezredesként oroszellenes akciókban is részt vett. Tíz esztendőt töltött Törökországban, majd az európai politikai helyzet miatt Itáliába hívták.
III. Napóleon és a Habsburgok között zajló háborúból, a magentai és solferinói csatából küldött megrázó tudósításai, az ötvenezer halottról és több száz sebesültről szóló hírei felrázták a közvéleményt. Írásai sok tekintetben hozzájárultak ahhoz, hogy Henry Durant svájci polgár a látványtól elborzadva követőkre talált, és 1864 februárjában megalapította a Nemzetközi Vöröskeresztet. Éber mindeközben a magyar emigrációban élő tiszteket követve csatlakozott Garibaldi „vörösinges” csapatához, ahol rövidesen dandárparancsnokká nevezte ki a fővezér. Cesare Abba, az események krónikása így írt róla: „Az ember éppúgy nézhetné költőnek, mint katonának.” Éber is úgy látta, hogy hazája érdekében talán eredményesebben fejtheti ki tevékenységét újságírói és diplomáciai úton.
Hazatérni csak 1868-ban volt lehetősége, de a Times levelezői tisztét haláláig megtartva, bekapcsolódott a hazai reformpolitikába. A Deák-párt tagjaként először az erdélyi Szék, aztán Szászsebes országgyűlési képviselője lett, majd 1883-tól az államvasutak igazgatótanácsába választották. Élete végéig nőtlen maradt, szabadidejében rendszeresen járt zenei eseményekre és színházba. 1885. február 27-én is egy előadásra indult, amikor második emeleti lakása előtt megszédült, s a korláton átesve lelte halálát. Temetésére március 3-án került sor. Ravatalánál búcsúbeszédet Richard Brinsley, a Times újságírója mondott. Sírja a Fiúmei úti temetőben a Deák-mauzóleummal szemben volt. Éber Nándor földi maradványai később a család kérésére kerültek végső nyugalomra a Megyeri Temetőbe.
Szöllősy Marianne