Magyar bajnoki címmel nyitotta az új esztendőt az UTE tehetséges tőrvívója. Nem titkolt célja, hogy Rióban, az olimpián is pástra léphessen. Persze Schmél Viktóriának addig még sok dolga akad, például érettségi vizsga előtt áll.
– Úgy mondják, berobbantál az élmezőnybe. Minek köszönhető a nagy ugrás?
– A sok munka eddig is megvolt, a kadet korosztályban, az ifiben is jól ment a vívás. Azt gondolom, hogy a jó időben történt edzőváltás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy már a juniorok és a felnőttek között is számolnak velem.
– Miért kellett mestert váltani, hiszen Kreiss Gábor irányítása mellett, világ- és Európa-bajnok is lettél?
– Nagyon sokat köszönhetek neki és nevelőedzőmnek, Hortobágyi Gabrielláénak, mindent kihoztak belőlem, amit csak lehetett. Gábor bácsival az iskolázással, a technikai edzésekkel nem volt semmi gond, de mégis úgy éreztem, hogy váltanom kell, mert valami hiányzott a kettőnk kapcsolatából. Megbeszéltük a dolgot, és elváltunk. A kapcsolatunkon sem esett csorba, hiszen nap mint nap találkozunk az edzőteremben, egy helyen tréningezünk, csak már nem ő a mesterem, hanem Feczer Viktor.
– Junior Európa-bajnokság, majd világbajnokság következik és Rió is egyre közelebb van. Közben pedig érettségizned is kellene. A tanulás és sport hogyan egyeztethető össze?
– Nekem mindenem a vívás. Így aztán nem okoz gondot, hogy edzek, versenyzek, edzőtáborba járok, és közben készülök a vizsgákra. Semmi más nem kell hozzá, mint jó időbeosztás. A gimnáziumban a tanárok is tudják, hogy válogatott sportoló vagyok, talán engedékenyebbek is néha, de kivételezés nincs.
– A vívásnak nagy hagyományai vannak hazánkban. Mondhatjuk, nem csak itthon, hanem a világban is figyelnek a magyarokra.
– Nehéz a feladat, de igyekszem megfelelni az elvárásoknak. Úgy érzem, ha itthon be tudok kerülni a legjobbak közé, akkor nemzetközileg is ott lehetek az élen.
– Akár már Rióban is?
– Nincs könnyű helyzetem, ugyanis a következő olimpián nem rendeznek női tőrben csapatversenyt. Egyéni kvótát kell szereznie annak a vívónak, aki ki akar jutni Rióba. Nehéz lesz, de semmi sem lehetetlen.
– Mi történik, ha esetleg nem sikerül kijutnod az olimpiára?
– Az idő nekem dolgozik. Úgy számolom, hogy akkor is belefér az életembe még legalább három ötkarikás játékok.
– A sok munka eddig is megvolt, a kadet korosztályban, az ifiben is jól ment a vívás. Azt gondolom, hogy a jó időben történt edzőváltás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy már a juniorok és a felnőttek között is számolnak velem.
– Miért kellett mestert váltani, hiszen Kreiss Gábor irányítása mellett, világ- és Európa-bajnok is lettél?
– Nagyon sokat köszönhetek neki és nevelőedzőmnek, Hortobágyi Gabrielláénak, mindent kihoztak belőlem, amit csak lehetett. Gábor bácsival az iskolázással, a technikai edzésekkel nem volt semmi gond, de mégis úgy éreztem, hogy váltanom kell, mert valami hiányzott a kettőnk kapcsolatából. Megbeszéltük a dolgot, és elváltunk. A kapcsolatunkon sem esett csorba, hiszen nap mint nap találkozunk az edzőteremben, egy helyen tréningezünk, csak már nem ő a mesterem, hanem Feczer Viktor.
– Junior Európa-bajnokság, majd világbajnokság következik és Rió is egyre közelebb van. Közben pedig érettségizned is kellene. A tanulás és sport hogyan egyeztethető össze?
– Nekem mindenem a vívás. Így aztán nem okoz gondot, hogy edzek, versenyzek, edzőtáborba járok, és közben készülök a vizsgákra. Semmi más nem kell hozzá, mint jó időbeosztás. A gimnáziumban a tanárok is tudják, hogy válogatott sportoló vagyok, talán engedékenyebbek is néha, de kivételezés nincs.
– A vívásnak nagy hagyományai vannak hazánkban. Mondhatjuk, nem csak itthon, hanem a világban is figyelnek a magyarokra.
– Nehéz a feladat, de igyekszem megfelelni az elvárásoknak. Úgy érzem, ha itthon be tudok kerülni a legjobbak közé, akkor nemzetközileg is ott lehetek az élen.
– Akár már Rióban is?
– Nincs könnyű helyzetem, ugyanis a következő olimpián nem rendeznek női tőrben csapatversenyt. Egyéni kvótát kell szereznie annak a vívónak, aki ki akar jutni Rióba. Nehéz lesz, de semmi sem lehetetlen.
– Mi történik, ha esetleg nem sikerül kijutnod az olimpiára?
– Az idő nekem dolgozik. Úgy számolom, hogy akkor is belefér az életembe még legalább három ötkarikás játékok.
GG
fotó: mob.hu