Még emlékeznek rá a szurkolók, pedig jó ideje befejezte a futballt. Itthon Csámpiként, Spanyolországban Pepeként emlegetik a tízszeres válogatott futballkapust, Szendrei Józsefet.
A Szolnok, a Nyíregyháza, az Újpesti Dózsa, majd a spanyol Malaga és Cadiz játékosa egyben a magyar futball megmondóembere is volt. Most sem kellett csalódnunk, nyíltan elmondta, mi nyomja a szívét.
– Szendrei Csámpi annyira megöregedett, hogy már néhány keményebb kritikára sem futja, ha a fociról van szó?
– Ha az ember véleményére nem kíváncsiak, akkor nem nyomulok. Jól vagyok, nem sértődtem meg, van más is az életemben, mint a futball.
– A meccseken sem látni, pedig a régiek közül sokan ott vannak a Megyeri úton.
– Alig járok meccsre, és a tévében is csak ritkán nézek focit. De a teniszt szívesen nézem. Ugyanakkor néha feltűnök az alacsonyabb osztályú találkozókon. Cegléden és Monoron gyakran ott vagyok a lelátón. Persze nem véletlenül ott, mert az említett kis csapatokat támogatjuk sportszerekkel. Egy spanyol céget képviselek itthon, most kicsit nehezebb a dolgunk, de azért élünk.
– Hogy látja, a magyar bajnokság színvonala tényleg emelkedett az elmúlt években?
– Az jó dolog, hogy kiegyenlített lett a mezőny, bárki képes bárkit legyőzni, de ez még önmagában nem boldogít.
– És mit szól ahhoz, hogy újra van magyar csapat a BL főtábláján?
– Szomorúság van a szívemben, mégpedig azért, mert jó, ha három magyar játékos bekerül a csapatba. Hol vannak a magyar fiatalok, akik helyet követelnek maguknak?
– Évekkel ezelőtt nyilatkozta, a magyar futball egyik legnagyobb gondja, hogy olyan edzők dolgoznak hazánkban, akik a saját környezetükben már leszerepeltek. Ez áll még?
– Jobb a helyzet. Például Rebrov Kijevben is letette már a névjegyét, és a Fradival is szépen teljesít. De itt volt Paulo Sousa is, csak ő hamar menekülőre fogta.
– A válogatott kiharcolja az Eb-részvételt?
– Mint minden magyar, én is szorítok, hogy így legyen. Hajrá fiúk, november 12-én, és utána is örökké!
(gg)