A szurkolók szeretete, a remek közösség volt az a két legfontosabb tényező, ami miatt Sikorcin Ladislav mindig szívesen fog emlékezni a Megyeri úti éveire. A nyáron visszavonult jégkorongozónak vasárnap rendeztek a szurkolók búcsúebédet, ahol megköszönhették neki a sok éves szolgálatot lila-fehérben.
Még két héttel ezelőtt, a válogatott szünet utáni első bajnokin a siker legkisebb reménye nélkül futott ki a pályára a lila-fehér alakulat az ellen a Vidi ellen, amely az előző bajnokságban háromszor is súlyos verést mért a csapatra. A meccs ennek megfelelő idegeskedéssel is indult: Branko Pauljevic már a tizenharmadik percben mehetett zuhanyozni egy rendkívül csúnya szabálytalanság után; érdemes megemlíteni, hogy ha nincs a VAR, akkor középpályásunk megúszta volna egy sárga lappal.
A csoda azonban ezután következett: a gól nélküli első félidőt követően a csapat minden mindegy alapon elkezdett kitámadni, a lendületet pedig fiatal reménységünk, az egész szezonban kiválóan játszó Csongvai Áron váltotta gólra az 50. percben. Erre pedig már nem volt válasza Szabics Imre csapatának, így akárcsak a nyár eleji kupadöntőben, most is 1-0-s győzelmet arattunk a jóval erősebb fehérváriak ellen.
A rég várt diadal szinte szárnyakat adott a csapatnak, amelyre szükség is volt: a következő nyolc napra ugyanis még két találkozó szerepelt a meccsnaptárban. Az elsőt október 27-én, szerdán kellett letudni a tavaly még NB I-es Budafok otthonában. Ezt 2-1-re nyerték meg a mieink, Beridze duplájának köszönhetően.
Majd jött a mezőkövesdi vendégjáték. A matyóföldiek csak egy kicsivel állnak nálunk jobban, ők nemrég edzőt is váltottak – Pintér Attila helyét Supka Attila vette át a csapat rossz bajnoki helyezése okán. A hazaiak már az első húsz percben előnyt szereztek, ám egy öngóllal a félidőben 1-1 volt az állás. Egy újpesti öngól is jött a második félidőben, ezt azonban Bjelos egalizálta az utolsó tíz perc elején. Az utolsó pillanatokban a kezünkben volt a saját sorsunk, egy megítélt büntetőt azonban Junior Tallo kihagyott, így fordítani nem sikerült.
Összességében azonban bizakodásra adhat okot az elmúlt két hét három mérkőzése. Reméljük, ez annak a jele, hogy végre elkezd kilábalni a csapat abból a rettenetesen mély gödörből, amelybe került.