Újpest egykori vezetője megpróbáltatásokkal teli, de sikeres polgármesterséget mutathatott fel, amely túlmutat összeállításunkon, de fontosabb és érdekesebb mozzanatai megérdemlik, hogy röviden felidézzük őket.
Nyeregben
Semsey Aladár, miután bizonyította, hogy kellő szakértelemmel képes vezetni Újpestet, 1922-ben elérkezettnek látta az időt, hogy polgármesterként is kipróbálja magát. Augusztusban a belügyminiszter visszaállította a város önkormányzatát, így megnyílt az út az új választások előtt.
Bár 1920-tól kezdve a jobboldali politikusok komoly kritikával és „keresztényellenesség” vádjával illették, nagy meglepetésre a választáson Semsey mégis az ő támogatásukkal szállhatott harcba a liberális blokk jelöltjével szemben. Dr. Szalay Sándor ügyvédet maga mögé utasítva – az utolsó pillanatban a liberális szavazatok egy részét is megszerezve – végül 1922. október 4-én kezdhette meg városvezetői működését.
Semsey Aladár
A medréből kilépő óriás haragja
Az újdonsült polgármester számára 1923 februárja hozta el az első komoly próbatételt, ugyanis a Duna ekkor váratlanul elöntötte a város, valamint Megyer alacsonyabban fekvő részeit. A polgármester személyesen irányította a mentést, és sokat tett azért, hogy az éjszaka lecsapó katasztrófa minél kevesebb kárt okozzon. A természet haragja 3000 embert tett földönfutóvá, akiknek a helyzetén szintén neki kellett könnyítenie: elhelyezést, meleg ételt és új lakhatást szervezett számukra.
Küzdelmek
Semseynek ugyanakkor nem csak a természet haragjával kellett többször is megharcolnia. 1923-tól folyamatosak voltak a viták az újpesti közgyűlésben a Phöbus Villamossági Rt. finanszírozási botrányai és a várost áramszünetekkel zsaroló üzletpolitikája; az akkor még magánkézben lévő Ister Magyar Vízmű Rt. Újpest Vízművek által nyújtott szolgáltatás elégtelensége; illetve a városi útburkolatok katasztrofális állapota miatt.
Az elégedetlenséget tetézte, hogy a polgármester idővel a vármegyei közigazgatást is maga ellen fordította azzal, hogy olyan forrásokat is Újpest számára igyekezett megtartani, amelyek jogszerűen Rákospalotát illették volna. Ezen felül a törvényben előírtnál magasabb fizetést adott az önkormányzati tisztviselőknek, amivel kapcsolatban még a ‚30-as években is többször összerúgta a port a megyei hivatalnokokkal. De a városi polgárság körében sem szerzett támogatókat azzal, hogy a megengedettnél jóval többet költött „reprezentációs” célokra, ami őt is korrupciós gyanúba keverte, illetve aminek komoly következményei lettek a jövőben.
Nemes ambíciók
Azonban tagadhatatlan, hogy Semsey vezetése alatt Újpest fokozatosan fejlődésnek indult. Az ő hivatali idejéhez köthető a Megyeri úti stadion, a Munkásotthon vagy a Deák Ferenc utcai Anya- és Csecsemővédő Intézet és a Mátyás téri kislakástelep felépülése, illetve a Károlyi Sándor Kórház 1936-os bővítése. Ő nyitott az addigiaknál is nagyobb teret a gyáripar fejlődésének és szociális intézkedések garmadájával segítette a leszakadó rétegeket.
A Munkásotthon épülete
Bár Semsey is támogatója lett annak, hogy Újpest törvényhatósági joggal felruházott város lehessen, 1925-ben végül nem sikerült tető alá hoznia, hogy Újpest, Rákospalota és Pestújhely egyesítésével a város kiérdemelhesse a vágyott titulust. Erőfeszítései azonban nagy valószínűséggel közrejátszottak az 1929 júliusában életbe lépő közigazgatási reformban, amelynek keretében a rendezett tanácsú városok addigi kategóriáját felváltotta a megyei jogú városok köre, amelybe Újpest is beletartozott.
Ezzel kapcsolatban így fogalmazott a korabeli sajtóban:
„Újpest, ez a hetvenezer lakosú város már kinőtt a gyermekcipőből. Ezért a város vezetőségének régi kívánsága az, hogy Újpest kikerüljön a vármegye, vagyonfelügyeleti hatósága alól. (…) A város érdeke az, hogy teljesen önállóan küzdjön a fejlődéséért.”
A megfakult csillag
Igaz, hogy 1930-ban ismét polgármesterré választották, Semsey pályája innentől már lefelé ívelt. A vármegyei közigazgatással folytatott hadakozás és a Budapesttel folytatott vámháború sok energiáját felemésztette, 1936-tól pedig kezdetét vette a becsületsértési és sajtóperek sorozata, amellyel élete hátralévő részében állandóan vesződnie kellett. Ebben az évben ugyan betöltötte közszolgálati idejének 40. évét, és hivatalosan nyugdíjba kellett volna vonulnia, ám a képviselő-testület döntésének hála egészen 1938 márciusáig hivatalban maradhatott.
1938 júniusában felesége, Posta Terézia, váratlanul elhunyt, innentől kezdve három gyermekével élt a vasúti villasoron, az eredetileg nyaralónak szánt, a mai napig is álló családi otthonban. 1942-ben bírósági úton kötelezték arra, hogy visszatérítse 5239 pengőnyi (mai értéken több mint 3 és félmillió forint), vitatott reprezentációs költségét.
Ezt követően, egészen 1950-es haláláig a közélettől visszavonultan élt. Újpesten emléktábla és közterület őrzi a néhai polgármester nevét, aki a Megyeri temetőben alussza örök álmát.