Újpest történetének és szellemi értékeinek kutatásában, ápolásában végzett munkájáért az Újpesti Városvédő Egyesület Arany Horgony-díját vehette át decemberben dr. Kőrös András, az újpesti közművelődés és civil élet megkerülhetetlen alakja, fáradhatatlan szervezője, Újpest díszpolgára. A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett nyugalmazott kúriai tanácselnök, címzetes egyetemi docens születése óta Újpest-Kertvárosban él, családja még a XIX. században települt Újpestre, szó szerint minden ideköti őt.
Dr. Kőrös András büszkén nevezheti magát tősgyökeres újpestinek: anyai ükapja, a kolozsvári születésű Szentes József tanító-iskolaigazgató 1861-ben vásárolt szőlőbirtokot Istvánhegyen, néhány évvel később pedig házat is épített családjának Újpest községben. Dr. Kőrös András maga ugyanabban a Vécsey Károly utcai házban született, ahol később szüleivel, ma pedig a feleségével él; a házat nagyapja, dr. Fraknóy Gyula, neves újpesti ügyvéd építtette 1942-ben.
fotó: Várai Mihály
A zene volt az első szerelme
Gyerekként még nem jogásznak készült, első igazi szerelmét a zene jelentette. Az újpesti Komját Aladár utcai (ma Pécsi Sebestyén) Ének-Zene Tagozatos Általános Iskolában kezdte tanulmányait, ahol hegedülni tanult, azonban idővel rájött, sohasem lesz belőle kiugró tehetség; a Trefort utcai gimnáziumi történelemtanára tanácsára jelentkezett az ELTE jogi karára. A zene szeretetének köszönhetően ismerte meg feleségét, az Újpestért-díjas dr. Mikis Mártát: mindketten az egyetemi énekkarba jártak. „Hol másutt ismerkedhetne meg egy matematikus és egy jogász?” − mondja nevetve. A pár fél évszázada elválaszthatatlan, egymás támaszai mind a magánéletben, mind az Újpesthez kötődő szakmai, kultúraszervező tevékenységeket illetően. Házasságkötésük után költöztek a tetőtérben kialakított lakásba, és két lányuk is ide született.
Kőrös jogászi karrierjét is szülőhelyén kezdte, az egyetem elvégzése után a Budapest IV-XV. kerületi bíróságon lett fogalmazó, majd két évvel később kitűnő eredménnyel letette a bírói szakvizsgát; mivel épp bíróhiány volt Újpesten, gyakorlatilag azonnal kinevezték korábbi munkahelyére bírónak. 1981-től a Fővárosi Törvényszéken dolgozott, majd 1988-ban − mint mondja, szemtelenül fiatalon, 36 évesen − a Legfelsőbb Bíróság tagja lett, ahol a ’90-es években már a családjogi tanácsot vezette. Eközben folyamatosan oktatott az egyetemen, konferenciákon tartott előadásokat, családjogi folyóiratot szerkesztett és szerkeszt mind a mai napig, évtizedekig tagja volt a Nemzetközi Családjogi Társaságnak (ISFL). 2015-ben nyugdíjba vonult, mint bíró, de továbbra is oktat, posztgraduális családjogi képzést vezet gyakorló jogászoknak.
fotó: Várai Mihály
Habsburg Ottót is vendégül látták Újpesten
A rendszerváltozás hajnalán sorra alakultak Magyarországon, köztük Újpesten is a civil szervezetek, mely Kőröst − aki saját bevallása szerint már egyetemistaként is az alulról építkező társadalomnak volt a híve és máig úgy gondolja, az embereknek elsősorban a helyi ügyek mentén érdemes belefolyniuk a közéletbe − hatalmas lelkesedéssel töltötte el. Elsőnek az Újpesti Közművelődési Kör jött létre, majd az Újpesti Városvédő Kör, amelyből később a Városvédő Egyesület lett, végül az Újpesti Helytörténeti Értesítő kiadásáért is felelős Újpesti Helytörténeti Alapítvány.
Kőrös feleségével együtt mindhárom szervezet munkájában oroszlánrészt vállalt, a Közművelődési Körnek máig az egyik ügyvivője, a Helytörténeti Alapítványnak kuratóriumi-, a Helytörténeti Értesítőnek szerkesztőbizottsági tagja. Fontosnak tartja megemlíteni, hogy ezek a szervezetek ténylegesen, a szó legnemesebb értelmében véve civil közösségek, ahol mindenféle világnézetű és vallású ember munkálkodik együtt teljes egyetértésben, egymás iránti toleranciával, távol maradva a napi politikától.
A kezdeti évek lendülete meghatározó élmény volt − meséli −, a Közművelődési Kör kirándulásokat szervezett, különleges esteket hozott tető alá, melyekre meghívták az akkori magyar közélet legjelesebb alakjait. A legnagyobb megtiszteltetést az jelentette, amikor 1992-ben elfogadta a Kör meghívását Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió akkori elnöke, akivel Kőrös beszélgethetett a néhai Ady Endre Művelődési Ház zsúfolásig megtelt nagytermében. „Nagyon féltem tőle persze.” − idézi vissza a különleges találkozást − „Mártával azon gondolkoztunk, hogyan kell őt szólítani, felségnek vagy fenségnek, végül megkérdeztem tőle és azt mondta, szólítsam egyszerűen elnök úrnak. Hihetetlenül nyitott és magyarul tökéletesen, anyanyelvi szinten beszélő ember volt.”
fotó: Várai Mihály
35 éve az újpesti közművelődés szolgálatában
Az említett civil szervezetek fontos eredményének tekinthető a Helytörténeti Értesítő elindítása és rendszeres, professzionális kiadvánnyá válása, valamint a ’90-es évektől létező helytörténeti vetélkedő, ahol általános iskolások és gimnazisták is összemérhetik Újpesttel kapcsolatos tudásukat. A vetélkedőn Kőrös András a kezdetektől zsűritagként vesz részt, a Közművelődési Kör pedig minden évben könyvjutalmakat ajánl fel a helyezetteknek. A nyugalmazott bíró személyes büszkesége az Újpest-Kertvárosi Szent István Plébánia sípos orgonájának megvalósítása; ő szerkesztette a megvalósításhoz szükséges pénzbeli és egyéb támogatásokat összegyűjtő Orgonaalapítvány alapító okiratát és a szervezet kuratóriumi tagjaként is szolgált.
Önmagában már az is szép eredmény, hogy 35 éve működik töretlenül az Újpesti Közművelődési Kör − állítja −, mely az ország legrégebb óta létező hasonló szervezete.
Újpest arculata ugyan sokat változott az elmúlt évszázadban, a lakótelepek megjelenésével például rengeteg új lakos települt be a kerületbe, Kőrös szerint az újpestiség, az újpesti lokálpatriotizmus egyáltalán nem vész ki, sőt, tovább öröklődik. Azok, akik gyerekként a ’70-es, ’80-as években költöztek a családjukkal Újpestre, Káposztásmegyerre, vagy akkoriban itt születtek, ma már ugyanúgy tősgyökeres újpestinek érzik magukat, mint a régi újpesti famíliák sarjai. És mi az az újpestiség? „Van az a nóta, hogy Szeged híres város, Tápéval határos…, én azt úgy tanultam a felmenőimtől, hogy Újpest híres város, Megyerrel határos… és gyermekként azt hittem, ez az eredeti szöveg. Nagymamám mindig azt mondta, amikor felszállt a villamosra, hogy megyek be a városba, Pestre. Sokan máig így mondják…” − foglalja össze a lényeget dr. Kőrös András.
Rudolf Dániel