Újpest és „az” Újpest a mindene. Augusztus 17-én tölti be 65. évét Abai József. A név talán nem mindenkinek ismerős, de ha azt mondjuk, Deka bá’, sok újpesti, főleg, ha focirajongó, tudja, hogy kiről van szó. Nemcsak, mert 57 évesen felállította a dekázás magyar rekordját, de azért is, mert máig szereplője Újpest sportéletének. Egyáltalán, Újpest életének.
Ferencvárosban született, Kőbányán nevelkedett. Itt került az azóta is tartó jó barátságba a labdával. Az ismerkedés a kőbányai grund „szürke homokján” kezdődött, alig hatévesen már ott pattogott a lábán a húga (gumi)labdája, és már akkor ment a 300. Eleinte mezítláb csinálta, aztán került cipő is. Sokan voltak testvérek, a legolcsóbb, 30 forintos tornacsukát kapta, miközben a többiek már a 110-130 forintos Tisza cipőben játszottak, de így is ontotta a gólokat. Gólkirálynak is becézték. Leigazolt az NB II.-es BKV Előréhez, 17 évesen középcsatár volt a felnőtt csapatban, de jött a szerelem, ami mindent vitt. „Az univerzum végtelen, és attól jobban szerettük egymást, akkor hoztam életem legjobb döntését, amikor ’81 augusztus 15-én elvettem feleségül.” Ő ezt így mondja. (Varga Ildikót, a feleségét hosszú súlyos betegség után, 2018 februárjában vesztette el.) Az élet aztán vidékre, Sülysápra vitte a házaspárt, de az öregfiuk csapata itt is megtalálta. Ahogy Budapestre visszatérve megtalálta őt a Kőbányai Dózsa (később Kőbányai Egyetértés) is, és ha már ott volt, hát 34 évesen felvitte a csapatot a BLASZ IV.-ből a BLASZ III.-ba.
Csaknem negyedszázada már Újpesten él. A sport végig jelen volt, sőt, ott van ma is az életében, törzsvendég a Szilas Multisport Bázis edzőpályáján, télen meg otthon erősít. A dekázást is folyamatosan „csinálgatta”, hatszázat, ezret, aztán egy kicsit komolyabban. A feleségéért, a lila-fehérekért, a szurkolókért, az egész Újpest-családért – teszi hozzá. 2018 áprilisában megmutatta magát egy Újpest-Vasas meccs szünetében a Megyeri úton is. 1505-öt pattogott a lábán a labda. Vastapsot kapott a közönségtől, mintegy 3 ezer embertől. 2018 őszén jött a rekord. Rossz volt az idő, a kamera táskáját méterekre fújta a szél, 3401-nél vitte le a lábáról a labdát. (A korábbi magyar csúcs 2218 volt, azt egy nála jóval fiatalabb fiú tartotta.) Korábban megvolt a 4200 is, csak 21 hiányzott volna a Guiness-rekordhoz, csak ez nem volt hivatalos. Soha nem volt mögötte stáb, nem volt külön gyúró, és soha nem ivott szponzoritalokat sem. Csak rengeteget gyakorolt. A titok? „Laposan kell tartani a labdát. Ha rámegy a sípcsontra, már le is esik.” – mondja.
A nevét az NB I.-es nagycsapat tagjaitól kapta, ma is megnéz minden Újpest-meccset, ha teheti, mindent tud az újpesti fociról. Egyáltalán, a fociról. A világbajnokság mérkőzéseit hajnalban is megnézte. De amióta nincs vele a felesége, valahogy más már a világ. Hiába van ott az Újpesten mentőző fiú és a három unoka, lassan pedig jöhet akár a dédunoka is, ez már nem az, ami addig volt, már nem nagyon van miért küzdeni. Nagyon hiányzik – teszi hozzá. Hatvanöt éves, azt mondja, elment rajta az idő. De, amikor felpattan a labda a lábára, az ember valahogy mégsem ezt látja. Inkább azt, hogy vannak dolgok, amelyekből egyszerűen nem lehet kiöregedni.
CSG