„Amikor megszólal az intro, az mindent megváltoztat”

,
  •  
  •  
  •  

Több mint két évtized után is van bennük drukk, amikor színpadra lépnek. A Kowalsky meg a Vega tagjai szerint talán éppen ez az egyik jele annak, hogy még mindig ugyanúgy szeretik, amit csinálnak. Mi tart össze egy zenekart ennyi éven át? Hogyan változik közben a dalok jelentése, és mit ad nekik a közönségükkel való különleges kapcsolat? Balázs Gyulával (Kowalsky) és Szórád Csabával (Jimmy) Domján Vivien beszélgetett.

Mennyiben más egy városnapon vagy kerületi rendezvényen fellépni, mint egy fesztiválon, például a Szigeten? Másképp készültök ezekre a koncertekre, és más a közönség is?

Kowa: Igazából maga a koncert nem feltétlenül más, inkább a közönség összetétele és a környezet változik. Egy fesztiválon általában olyan emberek vannak, akik kifejezetten a fellépők miatt érkeznek, míg egy ingyenes városi vagy kerületi rendezvényen olyanok is ott lehetnek, akik egyszerűen csak az esemény miatt jöttek ki. Így olyanok is találkozhatnak velünk, akik korábban még nem hallottak a zenekarról.

Az ilyen programokon általában a közönség is nagyon vegyes. Vannak gyerekek, fiatalok, felnőttek, idősebbek. Hogyan tudtok úgy készülni, hogy minden korosztályhoz kapcsolódni tudjatok?

Jimmy: Azt gondolom, hogy a mi esetünkben erre nem kell külön készülni, nálunk amúgy is ez a természetes. Kowa szövegei egészen mást jelenthetnek egy hatéves kisgyereknek, mint egy nyolcvanéves embernek, mégis mindenki megtalálhatja bennük azt, amiért szereti őket, vagy ami miatt eljön egy koncertre. Nagyon sokszor érkeznek szülők gyerekekkel, és a kicsik is értik, élvezik a dalokat, csak nyilván más módon kapcsolódnak hozzájuk, mint a felnőttek. Szerintem éppen ez a csodálatos benne: a lényeg mindenkihez eljut.

Mindig is tudatos célotok volt, hogy minden korosztályhoz szóljatok?

Kowa: Természetesen az ember szeretne minél szélesebb közönséghez szólni, és azt szeretné, hogy értsék, amit mond. De közben az is fontos, hogy a szöveg elsősorban őszinte legyen, és abból induljon ki, amit mi magunk érzünk és gondolunk. Talán ez a legnehezebb egyensúly: úgy megfogalmazni valamit, hogy közben ne akarjuk túlmagyarázni. Hagyjuk, hogy mindenki a saját életén és tapasztalatain keresztül értelmezze.

A dalszövegek mögött nyilván ott van egy hosszú élet- és művészeti út is. Hogyan változott az évek során az, ahogyan a zenén keresztül megfogalmaztok bizonyos érzéseket, gondolatokat vagy akár nehéz témákat?

Kowa: Nálunk ez egy nagyon hosszú folyamat volt. A zenekar közel három évtizede létezik, ezalatt mindannyian rengeteg tapasztalatot, élményt szereztünk és persze sokat változtunk is. Ezek természetesen valamilyen módon megjelennek a dalokban is. Ez egy folyamatos fejlődés, és szerintem ez a zenekar egész történetén végigkövethető.

Változik egy-egy dal jelentése attól függően, hogy éppen milyen élethelyzetben vagytok?

Kowa: Abszolút. Ugyanaz a dal másképpen tud hatni ránk különböző időszakokban. Vannak olyan élethelyzetek, amelyek visszahatnak egy-egy régi dalra, amelyek hirtelen más jelentést kapnak.

Jimmy: Nyilván nekünk is vannak nehezebb és boldogabb pillanataink, amikor ezeket egy-egy dalszövegünk felerősíti, akkor elkerülhetetlen, hogy ugyanazokat a dalokat egészen más érzéssel énekeljük el mint addig. Nem feltétlenül tudatosan változik meg az előadás, egyszerűen más jelentést kap az, amit mondunk. A koncert atmoszférája is sokat számít. A közönség, a helyszín, az adott este hangulata mind hatással van ránk.

Ennyi év és ennyi tapasztalat után mennyire lehet előre érezni, hogy egy dal hogyan fog működni a közönségnél? Tudjátok már, hogy melyikből lesz nagyobb siker?

Jimmy: Szerintem erre nincs recept. Nem lehet előre biztosan tudni, hogy mi lesz sikeres. Vannak dolgok, amelyek teljesen váratlanul működnek nagyon jól, és olyanok is, amelyekről azt gondolnánk, hogy nagyot fognak szólni, mégsem úgy alakul. Talán nem is érdemes erre túlzottan fókuszálni. Ha az ember elkezd kizárólag arra törekedni, hogy minél gyorsabban és minél biztosabban sikeres legyen egy dal, akkor könnyen elveszhet az a lényeg, amiért egyáltalán megszületett.

Mennyire hat rátok az aktuális társadalmi állapot vagy az, ami körülöttünk történik?

Kowa: Szerintem nem feltétlenül közvetlenül az aktuális társadalmi helyzet hat ránk. Sokkal fontosabb az, hogy amit mondunk vagy csinálunk, annak legyen egy nagyon erős, őszinte alapja. Ha egy gondolat vagy egy üzenet valóban hiteles, és van benne élet, akkor az a színpadon is működni tud. És persze az is nagyon fontos, hogy mi magunk hogyan vagyunk egymással. Ha szeretjük és támogatjuk egymást, ha tényleg működik közöttünk az, amit csinálunk, annak nagyon erős hatása van a színpadon is. Ez szerintem független attól, hogy éppen milyen társadalmi vagy közéleti helyzetben vagyunk.

A koncert viszont akkor is koncert, amikor az embernek nincs jó napja, fáradt, vagy éppen semmi kedve színpadra állni. Hogyan tudtok ilyenkor átlépni ezen?

Kowa: Amikor megszólal az intro, az mindent megváltoztat. Onnantól kezdve egy másik világba kerülünk. Persze vannak nagyon nehéz napok, amikor az embernek tényleg semmi kedve elindulni, és a háta közepére kívánná az egészet, de amikor odaérünk, felállunk a színpadra, és elkezdődik a koncert, a körülmények egyszerűen magukkal visznek.

Jimmy: Az egyik legfontosabb dolog számunkra, hogy az emberek feltöltődve, jókedvűen menjenek haza. Mi persze utána elfáradunk, de az, hogy látjuk rajtuk ezt a változást, gyönyörű érzés.

Kowa: Ez soha nem volt előre eltervezett cél. Egyszerűen az évek során jöttünk rá, hogy ez történik a koncertjeinken. Mostanra már több mint huszonöt éve tapasztaljuk, hogy ez működik. Az lett az egyik legfontosabb feladatunk, hogy aki eljön egy koncertre, az egy időre ki tudjon lépni a saját gondjaiból, és feltöltődve menjen haza.

Megvan még most is a koncert előtti izgalom és a színpad utáni adrenalin?

Jimmy: Az izgalom és a jó értelemben vett remegés a mai napig megvan, és azt gondolom, hogy amíg ez megmarad, addig jó. Amikor látjuk, hogy az emberek megérkeznek és várnak minket, az mindig különleges érzés, a koncert után pedig még egy ideig dolgozik bennünk az adrenalin. Kell egy kis idő, amíg lecseng, de ez is része annak, amiért ennyire szeretjük csinálni.

A közönséggel kialakultak személyes kapcsolatok? Vannak olyan rajongók, akiket már évtizedek óta ismertek?

Kowa: Persze. Vannak olyan emberek, akik nagyon régóta járnak a koncertjeinkre. Van, akit még gyerekként vagy fiatal fiúként láttunk az első sorban, aztán eltelt tíz-húsz év, és egyszer csak már felnőttként, családdal érkezik.

Jimmy: Rengeteg fényképet és családi történetet is kapunk. Olyan emberekkel is találkozunk, akikkel az évek során valamilyen személyes kapcsolat alakult ki. Sok olyan élettörténet van, amit megosztanak velünk, és ezekből kiderül, hogy a dalaink mennyire mélyen tudnak kapcsolódni valakinek az életéhez.

Van olyan történet, ami különösen mélyen megmaradt bennetek?

Kowa: Igen, több is. Volt egy kislány, aki nagyon beteg volt és az volt az utolsó kívánsága, hogy találkozhasson a zenekarral. Ő sajnos már elment, de sosem feledjük. Volt egy olyan eset is, amikor az orvosok már lemondtak egy srácról, aki aztán hosszú idő után a mi dalunkra adott újra életjelet. Ezeket korábban elképzelni sem tudtuk. Amikor megírtuk ezeket a dalokat, nem gondoltuk volna, hogy egyszer ilyen mély kapcsolat alakulhat ki a zenekar és a közönség között.

Van ebben egy óriási felelősség is.

Kowa: Talán nem minden pillanatban gondolunk erre, de amikor ilyen történetekkel találkozunk, akkor érezzük, hogy minden szónak és minden pillanatnak lehet súlya. Éppen ezért nagyon sokat gondolkodom azon, hogy egy-egy dalban pontosan mit szeretnék megfogalmazni. Minden sort igyekszem úgy megírni, hogy annak legyen mélysége és valódi üzenete, miközben megmaradjon egyszerűnek és érthetőnek is. Még akkor is, ha egy dalban van derű vagy könnyedség, fontos, hogy a sorok mögött legyen komolyság és valódi tartalom. Ezekből a történetekből mi magunk is nagyon sokat tanultunk.

Ezért is maradnak a dalaitok örökérvényűek.

Kowa: Igen, ez a legszebb része. Egy dalt mi megírunk egy adott élethelyzetben, de utána már nem csak a miénk. Mindenki hozzáteszi a saját történetét, a saját érzéseit, és ettől új jelentéseket is kaphat. Ezért érdemes ezt csinálni. Nem lehet előre tudni, hogy egy szöveg hova jut el, kinek mit jelent majd, vagy milyen pillanatban lesz nagyon fontos. Mi csak megpróbáljuk a lehető legőszintébben megfogalmazni azt, amit érzünk és gondolunk.

 

DV