Remek hírrel szolgált nemrég az Újpest 1885 Szurkolói Klub: a drukkerek eredeti keretei között élesztenék újjá az újpesti labdarúgás szerelmeseinek egyik legismertebb intézményét, ami 94 évvel ezelőtt a Polgár Centrumban alakult, és most is annak alagsorában kap majd helyet. Arról, hogy mi is volt az a Dumavár és milyen jelentősége volt a város sportéletében, Laszip Gábor sporttörténész tartott előadást, összefoglalónk nagyrészt ennek alapján készült.
Petőfiék asztala és a foci
Természetesen a Dumavár előtt is rendelkezett klubhelyiséggel az Újpesti Torna Egylet, illetve az Újpest FC, és a szurkolók is tartottak rendszeres összejöveteleket. Ám a kávéházakban zajló klubéletnek folyamatosan alkalmazkodnia kellett a vendéglátóhelyek lehetőségeihez és korlátaihoz, illetve elhelyezkedéséhez. Először az Árpád út és a Váci út sarkán lévő Széchenyi kávéház, majd az Árpád úton lévő Pannónia kávéház, végül a központhoz közelebb lévő Elit kávéház adott otthont a sportrajongóknak.
Az 1877-ben alakult Újpesti Közművelődési Kör 1899-ben építette fel a székházát, a mai Polgár Centrum épületét. Itt hamarosan megnyitotta kapuit a Kör kávéház, ami hamar az Árpád úton korzózó polgárság egyik kedvelt találkahelye lett. Ennek köszönhető, hogy 1923-tól az újpesti labdarúgók és a módosabb drukkerek is ide tették át székhelyüket.
1927-ben a vendéglátóhelyet Papp József, a Pilvax kávéház korábbi tulajdonosa vásárolta meg, aki a szuterénben külön találkozóhelyet alakított ki a szurkolók számára. A Dumaasztal névre hallgató addigi szurkolói törzsasztalból – amit egyébként a Pilvaxból hozatott át a tulajdonos, és amelynél 1848-ban a márciusi ifjak szervezték a forradalmat – így született meg 1928 novemberére a Dumavár.
Nem légvárat építettek
Az új, félhivatalos szurkolói egyesület hamar komoly népszerűségre tett szert, és taglétszáma rövid időn belül elérte a 300 főt. A díszpáholyban és a tribün előkelőbb részein helyet foglaló futballrajongók azonban nem csak egymással cserélhettek itt eszmét, nem csak maguk között örülhettek a sikereknek, vagy bosszankodhattak a kudarcok miatt, illetve dominózhattak, biliárdozhattak vagy kártyázhattak. Hogy a szurkolók és a csapat közötti viszony élő és virágzó maradjon, az Újpest játékosainak csütörtökönként kötelező volt megjelenniük a Dumavárban.
Hiányozni nem volt ajánlott, mivel a Dumavár tagjai nyilvántartották, hogy melyik labdarúgó volt jelen, aki pedig máshol töltötte az időt, az bizony megrovásban részesült. A szervezet működéséről és felépítéséről Az Est egyik 1930-as száma az alábbi érzékletes képet adja:
„A vezérkar: Aschner Lipót, Mauthner Zoltán, Szűcs János, Wolfner György, Szurday Róbert, Herzfeld Dezső, Szabó Dezső, Maros Oszkár mögött áll egy erős, látszatra szervezetlen, de mégis hatalmas, lelkes és elsősorban áldozatkész, speciálisan »újpesti« szervezet, a Dumavár. Demokratikus köztársaság, 300 adófizető polgárral. Elnöke Szemere Ernő, a várúr. A demokráciában zászlósurak is vannak. Maros Oszkár, a »gazdasági főmufti«, aki még a sziklából is pénzt fakaszt. Somló Sándor »a játékosok apja« címet viseli, mert a gyárban, mint üzemvezető, a legtöbb sportoló alkalmazottnak ő a hivatali főnöke. A főlevéltárosi állás »szervezés alatt« van, egyelőre Eichler József háznagy gyűjti az Újpestről megjelent lapközleményeket (…).”
A térfásnak ható tisztségek nagyon is komoly feladatokat takartak, és a csapatban még a pohárnoknak és a főkincstárnoknak is jutott bőven tennivaló, akár a több száz fős teaestek és bankettek, akár a drukkerek vidéki, vagy külföldi meccsekre való utaztatásának megszervezésében. De az Újpestre jellemző jótékonykodásból is alaposan kivették a részüket. Emellett a klubot is segítették anyagilag, ha kellett.
A szurkolói tevékenységük sem merült ki a focimeccseken való jelenlétben: a Dumavár tagjai általában minden csapatjátékon, vagy egyéni megmérettetésen képviseltették magukat, ahol valaki lila-fehér színekben szállt síkra. Emellett – a jelentősebb budapesti sportkávéházakhoz és találkahelyekhez hasonlóan – a Dumavár a sportújságírók egyik kedvenc hír- és pletykaforrása is lett.
Krónikás ének
Az 1932-ig „uralkodó” Szemerét Ladányi Antal követte a várúri székben, majd 1938-ban Rajcsányi Miklós lett a vezető.
A második világháború és a katonai vereség az egyesületet sem kímélte: a szervezet teljesen szétesett, és egy ideig úgy tűnt, hogy a történelem vihara végleg elsodorja az újpesti szurkolók „mentsvárát”.
1945 októberében azonban a Népsport már az újjáalakulásról számolt be. Igaz, a szervezet már nem eredeti székhelyén működött, mert az Árpád út 66-ot a kommunista párt foglalta le magának.
Az öröm azonban nem tarthatott sokáig. Amit a háborúnak nem sikerült, azt a ’40-es évek végén elvégezte a berendezkedő Rákosi-rendszer, és a civil szervezetek betiltásával a Dumavárat is a feledés homályába száműzte. Egészen mostanáig.