Az alábbiakban közöljük az újpesti katolikus, református, evangélikus és baptista felekezetek vezetőinek adventi és karácsonyi gondolatait.
Jézus ott született meg, ahová szüleit beengedték
Betlehemben vagyunk. Időszámításunk kezdetekor. A faluszéli istálló az a hely, ahol befogadták Józsefet és feleségét, Máriát, aki az éjszaka csöndjében e látható világba szülte Jézust. Isten legnagyobb ajándékát adta ezen az éjszakán nekünk, de nem kényszeríti Őt ránk. Azóta is küldi Őt. És ahol várják, befogadják, oda örömöt és békességet hoz ma is, bármilyenek is a külső körülmények.
Mária igenjével kezdődött el Jézus földi élete, így kapcsolódott össze az Isten élete az emberével – és Istennek ez a célja mindenkivel. Ma is akkor kezd megújulni az ember élete, amikor élő hittel kimondja az áment Isten tervére. Döntésével az ember valójában vagy az életre, vagy az élet ellen szavaz. Látjuk ezt a három napkeleti bölcs pozitív példáján és Heródes negatív hozzáállásán. Jézus egész működése alatt erre a döntésre ösztökélte hallgatóit, hogy fogadják el Isten szeretetét, amelyet Ő maga is bemutatott: döntsenek mellette és bízzanak benne.
Egy fontos feltétele van a vele való találkozásnak, szívünkbe születésének: a mi megtérésünk! Karácsony öröme tehát az év során bármikor megvalósulhat. Jézus ma is születik a világba, oda, ahol igent mondanak az életre és határozott nemet a halál kultúrájára. A pásztorok boldogságát átélhetjük, ha hiszünk Isten angyalainak, és hallgatunk szavukra: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek.”
Áldott karácsonyt kívánok mindenkinek!
Horváth Zoltán esperes, plébános
A békesség Árad, mint egy folyó
Mennyi és mennyi adventi, karácsonyi ünnep van már mögöttem, mennyi évkezdet és lezárás, de nem tudom megszokni, nem vált közömbössé, egyhangúvá.
2021 jelzett ünnepeire készülve újra díszbe öltöztetem a szívem, az otthonom és készülök a csodára, amit átélhetek idén is. Visszamegyek majd az első karácsonyhoz, odaszegődöm a betlehemi pásztorok mellé és lélekben velük hallgatom a felcsendülő éneket: „Dicsőség mennyben az Istennek…”, aztán az angyalszót: „Ne féljetek! Nagy örömöt hirdetek nektek!” Megtelik a szívem az örömmel és továbbmondom a jó hírt, hogy mindnyájunk öröme legyen; és ragyog a fény, ragyognak a szívek és közösen folytatjuk az éneket: „Békesség – földön az embernek!”
Megtelik a szívünk az öröm mellett békességgel is, mert a békesség árad, mint egy folyó, elhordja a keserűséget, a feszültséget, a viszálykodást, a rosszat és megtölt, betölt, átjár mindent. Béke lesz a szívünkben, a családunkban, a munkahelyünkön, a lakóhelyünkön, a társadalomban, a világon.
Így zárjuk az óévet, számvetéssel, értékeléssel, és ha őszinték vagyunk, akkor néha lesütött tekintettel, máskor felderült arccal nézünk vissza, de kezdődik az új, a 2022. esztendő. Vajon mi vár ránk? Még nem tudjuk, így hittel indulunk az ismeretlenbe, majd egy év múlva visszatekintünk és köszönetet mondunk.
Boldog karácsonyi ünnepet és Istentől megáldott új évet minden kedves olvasónak!
Mészáros Kornél baptista lelkész
A szeretet lényege a közösségvállalás
Mi a karácsony? A szeretet ünnepe? Igen, de melyik szereteté? A majomszereteté? Az önző szereteté? A szerelemé? Egyáltalán, a mindig is töredékes emberi szereteté? Természetesen nem. Isten szeretetéé. Karácsony az isteni szeretet ünnepe.
A szeretet lényege ugyanis a közösségvállalás. Isten szereti az embert, ezért közösséget vállalt vele: Jézusban emberré lett. Vállalta az emberi sorsot – mindenestül. Mindennel közösséget vállalt, csak a bűnnel nem. Végül a teljesen elveszett állapotunkkal és bűneinkkel is közösséget vállalt, amikor harminchárom évvel később a kereszten magára vette azokat. Ez volt küldetésének – emberré válásának – lényege: a mi megváltásunk. Nincs karácsony nagypéntek és húsvétvasárnap nélkül, de nagypéntek és húsvét sincs karácsony nélkül.
Így kerek a történet, és csak a megváltásra nézve tudjuk igazán megünnepelni a karácsonyt. Szenteste a karácsonyfa alja tele van ajándékokkal, amelyeket egymásnak szánunk meglepetésképpen. De a legnagyobb ajándék maga Jézus Krisztus, és a legnagyobb meglepetés az, hogy benne Isten leszállt közénk a megváltásunkra. Ezt a csodát tükrözi személyneve: „Jézus”, azaz az „Úr Szabadító”, és prófétai neve: „Immánuel”, vagyis „Isten velünk”. Hát legyünk mi is Ővele!
És így adjon nekünk Isten áldott karácsonyt!
Loránt Gábor református lelkész
Az észrevétlen és kicsiny világosság kegyelme
„Mint a szívünkben lakó isteni szikra, tiszta szeretet: a megtestesült Isten is csak szinte észrevétlenül léphetett közénk. Igaz: kicsiny, mérhetetlenül kicsiny fény ez – de reális.” A 100 éve született Pilinszky János a karácsonyi történet két lelki üzenetére hívja fel figyelmünket. Az észrevétlenség és a kicsinység! Olyan szavak ezek, amelyek a mai világban nem éppen ünnepi értékként szerepelnek.
A látványosság és a nagyság nyűgöz le bennünket, mert ezt kívánja tőlünk a világ. Az ember azonban előbb vagy utóbb, de kiábrándul a csalóka reflektorok és bálványi nagyságok hazugságából. A karácsonyi kicsiny fény reális, mert az Isten választotta ezt az utat. Kicsiny, de reális ajándék, ha együtt vagyunk a templomban, láthatatlan de valós kegyelem, ha valaki imádkozik értünk.
Ne legyintsünk ezekre az ajándékokra hitetlenül. Ünnepeljük az észrevétlen és kicsiny világosság kegyelmét! Boldogok lehetünk az ünnep hangulatában, örülhetünk a hagyomány erejének, készülhetünk a meglepetés fogadására, de szívünkben azt keressük, amit az Isten ajándékoz nekünk Szent Fiában!
Őbenne érkezik meg hozzánk a hit és a feloldozás, a remény és a békesség.
Solymár Péter evangélikus lelkész