Az Újpest olimpiai bajnok, világválogatott legendája, Bene Ferenc életét és pályafutását meséli el Dunai Ede legújabb, Bene, az újpesti mesterlövész című könyve, melyet január 26-án 17 órakor mutatnak be a Városháza dísztermében.
Az 1944-ben született és 2006-ban elhunyt Bene Ferenc labdarúgó karrierjéről kizárólag szuperlatívuszokban beszélhetünk: 17 évesen került a Kaposvári Kinizsi ifjúsági csapatától a Megyeri útra, ahol 17 év alatt 418 bajnoki mérkőzésen 303 gólt szerzett, nyolcszoros magyar bajnok, háromszoros kupagyőztes és ötszörös gólkirály lett lila-fehér színekben, tagja volt az 1974-es BEK-elődöntőig jutott újpesti csapatnak. A válogatottban szintén kiemelkedő pályát futott be, az 1964-es olimpián 12 gólt rúgott, ezzel a torna gólkirálya lett és biztosította a magyarok számára az aranyérmet. 1972-ben meghívták a világválogatottba és két alkalommal az Európa-válogatottban is pályára léphetett; világszerte elismert futballsztárnak számított, a nyugati sportmagazinok címlapján is gyakran szerepelt.
„A korábbi életrajzi könyveimhez képest az új kötet kevésbé koncentrál a címszereplő magánéletére, inkább Bene Ferenc pályafutására, a futballpályán nyújtott teljesítményére lett kihegyezve” − meséli Dunai Ede, akinek Az újpesti mesterlövész már kereken a tizedik lila-fehérekkel foglalkozó könyve. „Egy pici Balaton-menti településről [az alig ötszáz lakosú, Somogy megyei Balatonújlakról] származott, onnét jutott el a magyar- és európai futball csúcsára és vált legendává. A könyvben az ő szemszögéből mutatom be, hogyan sikerült elérnie ezeket a sikereket.”
„Már gyerekként nagyon elszánt fiúcska volt, aki mindent arra tett fel, hogy egy szép napon híres futballjátékos lesz. A két bátyja, akikkel a Balaton-parton rúgta a bőrt, szintén futballozott, de csak helyi, környékbeli klubokig jutottak. Feri mindig többre vágyott, ezért hihetetlenül hajtotta magát, reggeltől estig focizott.” A szerző szerint ez az állhatatos, végletekig kitartó hozzáállás volt Bene Ferenc igazi „titka”.
„Válogatott futballistaként, az Újpest gólkirályaként továbbra is nagyon profi módon készült a mérkőzésekre, mindegyik edzést halálosan komolyan vette. Mindent megtett annak érdekében, hogy a legjobb legyen. 1974 márciusában, amikor az Újpesti Dózsa a BEK negyeddöntőjében a csehszlovák bajnok Spartak Trnavával csapott össze, a vezetőedző, Várhidi Pali bácsi a szombati magyar bajnoki meccs után nem engedte haza a játékosokat, hanem edzőtáborba vitte őket és közvetlenül onnét utaztak a következő szerdán játszott BEK-rangadó helyszínére, Nagyszombatra. A játékosok pihenni, regenerálódni próbáltak, készülni az előttük álló nagy feladatra, kivéve Bene Ferit, aki fogta magát, beöltözött rendes melegítőbe és − hiába volt már este − elment egy kis hegyi futásra, mivel, mint mondta, úgy érzi, csak 90 százalékos állapotban van fizikálisan és szeretné, ha százszázalékos lenne. A többiek csak csodálkoztak, hogy épp a legnagyobb sztár futkorászik még késő este is, ahelyett, hogy kártyázna vagy tévét nézne.”
Az újpesti mesterlövész Városházán tartott könyvbemutatójára meghívták a címszereplő újpesti legenda egykori csapattársait, az éppen 50 éve bajnokságot nyert és BEK-elődöntőbe jutott lila-fehér csapat tagjait, őket is köszöntik majd az eseményen.
Rudolf Dániel