•  
  •  
  •  

Kettős évfordulót ünnepelhet Újpest: idén 150 éve született, illetve 70 éve hunyt el a város legnagyobb jótevője, Aschner Lipót. Ebből az alkalomból került sor november 11-én egy rendhagyó könyvbemutatóra a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) székházában. Bár Rojkó Annamária, „Aki a korát megelőzte” – Egy topmenedzser Újpestről című munkája 2011-ben látott napvilágot, 2022-ben vált igazán aktuálissá.

Aschner Lipót

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent kötet szerzője többek között az Újpesti Helytörténeti Értesítő szerkesztője, aki több írásában is foglalkozott a zsidó származású legendás gyáros életével, műve is egy ilyen tanulmánysorozatból terebélyesedett könyvvé. A szerzőt Vámos Éva, a MÚOSZ Kulturális Szakosztályának elnöke faggatta a könyvről, Aschner Lipót életéről és az ettől elválaszthatatlan Tungsramról.

Egy télikabáttal kezdődött

Rojkó Annamária könyvének igazi érdekességét nem a száraz lexikális információk adják, hiszen sokan, sok helyen megírták már Aschner Lipót életének sorsdöntő állomásait, a cégvezér karrierjének olyan mozzanatairól azonban már kevesebbet tudunk, amelyekre a kötetben olvasható anekdoták világítanak rá. Ilyen írás az az 1937-es interjútöredék is, amelyben Aschner arról mesél, hogyan is került ő Budapestre, az Egyesült Izzó élére. Az Egy ócska télikabát regényét Rojkó Annamária fel is olvasta a hallgatóságnak:

„Egész karrieremet egy ócska télikabátnak köszönhetem. Negyvenöt évvel ezelőtt a pozsonyi Taussig J. és Fiai textilcégnél voltam gyakornok. Nyitráról kerültem oda, ahol elvégeztem a polgári iskolákat és a kereskedelmi tanfolyamot. Kilenc gyerek volt odahaza, az apám szegény korcsmáros, a havi 30 forint fizetésből 10 forintot haza kellett küldeni. Stein Emil, a Kereskedelmi Bank vezérigazgatója, aki ugyanennél a cégnél volt, tanúm lehet, hogy ezt a kevés pénzt is jól beosztottam és szorgalmasan dolgoztam. Volt egy Glück nevű kollégám, kedves, tehetséges fiú, csak nagyon könnyelmű és mulatós. Egy napon, 1891-ben — keserves decemberi hideg volt —, azt mondta ez a Glück: „Te Aschner, nekem itt nagyon meleg lett a lábam alatt a talaj. Sok az adósságom, itt kell hagynom Pozsonyt. Ma este utazom. Van is már kilátásom állásra Pesten, de nem mehetek télikabát nélkül bemutatkozni. Add kölcsön a télikabátodat. Két nap múlva postán visszaküldöm.” Szerettem ezt a fiút, kölcsönadtam a télikabátot. Múltak a napok, majd megfagytam, a kabát csak nem jött vissza.
Borzasztó bajban voltam, muszáj volt 10 forint előleget kérnem, hogy másik kabátot vehessek, mert az enyémről nem kaptam hírt. Pár hónap múlva, már amikor tavaszodott, kapok egy levelet Pestről. Azt írja á Glück: „Te Aschner, a télikabátot már nem tudom visszaküldeni, mert eladtam. De nekem itt Pesten is forró lett a lábam alatt a talaj, innen is mennem kell. Pedig elég jó állásom van az Újpesti Villamossági Részvénytársaságnál, 50 forint fizetéssel. Hálából, amiért kölcsönadtad a télikabátot, behozlak ide a gyárba. Küldjél egy ajánlatot: a többi az én dolgom.” Pár nap múlva jött egy távirat: „Akzeptiert, kommet sofort.” Akkor még németül vezették az üzletet. Most negyvenöt éve, hogy a Glücknek kölcsönadott télikabát besegített ide Újpestre a Villamossági és Izzólámpagyárba.
— És mi lett a Glückkel?
— Szegény fiú Kolozsvárott főbe lőtte magát.”

A híres Tungsram-plakát, amelyhez a legenda szerint Aschner felesége állt modellt

Ilyen történetek szövik át a könyvet, amelyekből képet kapunk Aschner Lipót személyiségéről, szigorú személyzeti politikájáról, üzleti éleslátásáról, becsületes, a hivalkodást nem tűrő jelleméről, előremutató vezetői stílusáról és innovációs készségéről. Megtudjuk, hogyan vált a keze alatt az Egyesült Izzó a modern vállalati kultúra egyik hazai zászlóshajójává és miként illeszkedett ebbe a modellbe Aschner fejlett szociális érzéke, amelynek köszönhetően az újpesti cég munkásai számtalan népjóléti intézkedést élvezhettek. Neki volt köszönhető az is, hogy az Izzóban a kor jeles feltalálói és kutatói kaphattak munkát, akiket a második világháborús zsidóüldözések során is igyekezett védelmezni.

Alkonyati fények

A kötetből az is kiderül, miként festett az a budai villa, ahová a vállalat vezetője és családja Aschner 1934-es nyugdíjazása után költözött. A ma is álló épület története is érdekfeszítő, pláne, hogy tudjuk: Magyarország német megszállása után Adolf Eichmann vette birtokba az Apostol utcai kúriát. A könyvben a cégvezető németországi elhurcolásáról, a koncentrációs táborban átélt szenvedéseiről és a váltságdíj fejében történt szabadulásáról is olvashatunk.

A beszélgetés során arról is szó esett, hogy a kommunista érában az Egyesült Izzó, bár szocialista irányítás alá került, megmaradt részvénytársaságnak. Ennek oka az volt, hogy a vállalat így nem veszítette el a külföldi tulajdonait és birtokait.

Rojkó Annamária

Rojkó Annamária arról is beszélt, hogy Aschner, miután Rákosi Mátyásék hazahozatták Svájcból, bár szerény körülmények közé kényszerült, haláláig bejárt a Tungsramhoz dolgozni, hiába egzecíroztatta és bélyegezte népnyúzónak az új vezetés.

, , , , , , , , ,