•  
  •  
  •  

Januárban indítottuk Újpesti séta című rovatunkat, amelyben arra vállalkoztunk, hogy hétköznapi sétáinkat nem mindennapivá tesszük: a megszokott útvonalakról letérve jobban megismerjük Újpestet. Erre a sétára invitáljuk Önöket is. Tartsanak velünk. Sőt! Ha kedvük van, adjanak ötletet, merre tartson a következő, közös sétánk…

Gyermekkoromban imádtam átjárni nagymamám barátnőjéhez. Bent lakott a városban, tízemeletes házban. Volt ott egy kis fa, a lakásban, azt nézegettem minden alkalommal. Elfért volna a tenyeremben, de nem mertem levenni a polcról. Lentről csodáltam a kis huzalokból csavart törzset, és a lombkorona végén az ásványokat. Életfa. Így hívta Kati néni, az élet fája.

A szimbólumok nem véletlenül hatnak ilyen erősen az emberre. Sokszor nem vagyunk tisztában jelentésükkel, vagy csak homályosan rémlik valami, de az biztos, ha ránézünk egy tárgyra, aminek érzelmi, vagy hangulati töltése van, emlékeket ébreszt bennünk.

Nekem rögtön a kis életfa jutott eszembe, mikor meghallottam „Az év fája” című tematikus találkozó hírét. Ezért is örültem nagyon a meghívásnak. Védett fákról, híres fákról, arborétumokról és kastélyparkokról néztem csodaszép képeket, végighallgattam egy igazi interaktív előadást, melyben a közönség nem hallgatóságként, hanem partnerként szerepelt, az Újpesti Nyugdíjasklubban. Az egyik hölgytag például Aranyosi Ervin tavaszköszöntő versével reagált az előadásra, és többen hozzátettek valami személyes példát a témához. Emlékeket osztottak meg, de volt, aki csak ült, hallgatott, mert neki úgy volt jó.

Itt semmi sem kötelező, nincsenek elvárások, csak az az egy, hogy jól érezzék magukat. Ez láthatóan így van, egyre többen járnak hétfőnként az Újpesti Polgár Centrumba délután háromtól ötig. Effné Nagy Zsuzsanna és Dr. Kovács Ivánné Margitka, a klub vezetői elmondták, hogy két éve, az alapításkor, még csak 25-30 fő volt a létszám, de mára 40 regisztrált tagot számolnak. Most is jöttek újak, mert hallottak a klubról, nem akartak lemaradni, gondolták, megnézik, miről szól egy ilyen délután. „Nálunk mindig történik valami” – meséli Zsuzsa, s hozzáteszi, ez is az egyik szlogenjük. 2012 óta bejárták egész Újpestet, és a jó időben nagyobb kirándulásokat is tettek. Voltak az Operett Színházban, a Zsinagógában, a Vigadóban, Szigethalmon, a Budai hegyekben, vagy itt helyben, egészségmegőrző programokon, karácsonyi, farsangi, és húsvéti rendezvényeken. Témában, időben és lelkesedésben nincs hiány, a tagok jönnek és jönnek, foglalják egymásnak a helyet, kisebb társaságok és őszinte barátságok alakulnak a klubon belül.

A rengeteg utazáson, kiállításon, vásáron és rendezvényen kívül van egy hatalmas összetartó erő még, a közös cél. Eltökélt szándékuk, hogy kiadják „A mi szakácskönyvünk”-et, melyben lesznek különlegességek, de a lényeg mégis a jól bevált receptekben rejlik. Azt hiszem, én tanulnék tőlük főzni.

VG