A holokauszt újpesti áldozataira emlékeztek városunkban július 9-én. Az emlékezők a Mártírok útja végén található sorompótól elsétáltak a Mártírok útján lévő emléktáblához, bejárva azt az útvonalat, amelyen 1944-ben az elhurcolt újpesti zsidó emberek is haladtak.
A Mártírok útja végén kezdődött az a megemlékezés, amellyel városunk önkormányzata idén is fejet hajtott a holokauszt újpesti áldozatai előtt. Elsőként dr. Várdi Visy Katalin, a Venetiáner Lajos leszármazottja idézte meg hozzátartozói történetét, majd a Cinka Panna Cigány Színház fiatal művésze, Babindák Jázmin szavalata elevenítette fel a történelem sötét pillanatait. A résztvevők ezután végigmentek a Mártírok útján, ott, ahol 1944-ben az elhurcolt újpesti zsidók is lépkedtek. Az utca végén lévő emléktáblánál Bedő Kata alpolgármester szavai fogadták őket:
„Amíg Újpest utcáin ott csillognak a botlatókövek rézlapjai, amíg ezen a megemlékezésen újra és újra kimondjuk nevüket, és amíg gyermekeinknek továbbadjuk a történetüket, addig velünk maradnak. Nemcsak emlékeinkben, hanem városunk lelkiismeretében is. Ez a legméltóbb tisztelgés azok előtt, akiktől nyolcvankét évvel ezelőtt nemcsak az életet, hanem a jövőt is elvették.” – mondta az alpolgármester.
Szerdócz Ervin, a Budapesti Zsidó Hitközség Újpest-Rákospalota templomkörzetének főrabbija is az emlékezés fontosságát hangsúlyozta:
„Ha ez nem lenne, akkor Auschwitz is csak a történelemkönyvekben létezne, amit a gyerekek megtanulnak, és elfelejtenek másnap. Tessék elképzelni, elmondják, hogy 6 millió áldozat. Minden szám egy sors, egy elveszített élet, egy elveszített remény!” – mondta Szerdócz Ervin.
A Cinka Panna Cigány Színház művészeti vezetője, a Domján Edit-díjas Jónás Judit színművész Tóth Enikő drámai költeményét adta elő a megemlékezésen:
„Aki levágta a gyermekek haját,
aki átadta a csíkos rabruhát,
aki a nők szemébe belenevetett,
s a gázkamrák mellett sosem temetett,
aki diktált és nem tudta, miért,
emberszíveket szórt téves hitért,
aki vezényszóra tört szét álmokat,
és nem értette, épp ki az áldozat,
aki elszakított idős nagymamát,
és nem látta a könnyező fiát,
aki a vonatokon vizet nem adott,aki csak várta, hogy legyen sok halott,
a bűne annak mind az égre száll,
s emlékezés alatt fájón körbezár!….” (részlet Tóth Enikő Enci ki című költeményéből)
Pajor Tamás előadóművész pedig Rosenberg Dani fájdalmas történetével idézte meg a mártírok emlékét, majd a résztvevők koszorúkat, illetve a zsidó hagyománynak megfelelően a kavicsokat helyeztek el az emléktáblánál, és néma főhajtással emlékeztek a holokauszt újpesti áldozataira.
CSG
