Januárban indítottuk Újpesti séta című rovatunkat, amelyben arra vállalkoztunk, hogy hétköznapi sétáinkat nem mindennapivá tesszük: a megszokott útvonalakról letérve jobban megismerjük Újpestet. Erre a sétára invitáljuk Önöket is. Tartsanak velünk. Sőt! Ha kedvük van, adjanak ötletet, merre tartson a következő, közös sétánk…
Az Ady Büfében állok. Rákóczi-túrós, mézes krémes, zserbó, csokigolyó meggyel, mignon. Melyiket válasszam? Észreveszem, hogy vannak régi retro csokik is, például az Utasellátó. Szólnék, hogy mit szeretnék, valaki közbevág. „Gyümölcsnapot tartok, legyen egy gyümölcsös túrótorta”, mondja a bekiabáló, hát legyen, gondolom, én kivárom a sorom. Pár művész is befut közben, többet ismerek, az egyik például a kollégám, aki egy verssel indít, miközben újra nekifutnék a kérésnek. A vers legalább szép, szívemhez szól, el is felejtem, mit akarok. A kollégám kéri a szokásosat. Pray Andi, a büfés, már tölti is neki a kávét, ahogy a kollégám szereti, de hogy mit jelent a szokásos, azt nem tudom meg. Titok. A kávé tényleg első osztályú. Többen járnak be, csak egy feketére, vagy egy cappuccinóra, Bemes szülők, nyugdíjasok, táncosok, művészetisek, taxisok, vagy járókelők. A színházas közönség jobban szereti a finom borokat, mondja Andi, és közben megint befut pár ismerős arc, mindenki ismer mindenkit. Aki nem ismer senkit, azt Andi ismeri. Így senki nem marad egyedül.
A Hétvégi Randevúkon sem szoktak egyedül maradni, sokan találták már meg itt a párjukat. Elmesélik Andinak, hogy ismerkedtek meg, ő meg most nekünk, de persze részleteket nem ad ki. Titok.
VG