Istvántelek, a sok változáson keresztül kialakult városrész csak 1950 óta tartozik Újpesthez. Ikonikus épülete a Clarisseum. A hozzátartozó földterület az intézmény működésével összefüggésben lecsökkent. Pest határához közel eső részét a MÁV még 1901-ben megvásárolta Károlyi Sándortól, itt épült fel a mai Istvántelki Járműjavító Főműhely. 1903-ban, a megszűnt kertészképző helyén leánynevelő intézet jött létre, a konyha- és gyümölcsöskert további hasznosítása gazdasági és társadalmi célokat szolgált.
Az Ujpesti Hirlap 1903. augusztus 22-i száma jelentette meg ezzel kapcsolatban az első hírt:
„Az Istvántelken levő remekül gondozott konyha- és gyümölcsöskertet – gr. Károlyi úr megszünteti, s azt fel fogja parcelláztatni.”
A parcellázást a vármegye törvényhatósági bizottsága még abban az évben jóváhagyta.
Intenzív növekedés
A mai Ősz utca és Tél utca közötti területen 1904-ben a gróf saját költségén hozta létre a Stephaneum idősotthont. Előzetesen meghatározott rend alapján, megközelítőleg 15 méter széles utcákon, négy méteres járdák kialakítása után az így felosztott telkeken indult meg az építkezés, amelyről az Ujpest és Vidéke 1909. október 3-án írt:
„A Gróf Károlyi László által parcellázott ’Istvántelken’ hatalmas arányban indult meg az építkezés. Körülbelül 28-30 ház már teljesen felépült. Hasonlóképp tető alatt van már a nagy ’Phőbusz’ villamos gyár, amely már tavaszra 4-500 embert fog foglalkoztatni. Megkezdődött már az új elemi iskola építése is a Károlyi Kórház előtti nagy téren…” (Viola utcai iskola, szerk.)
A felépült harminc, alápincézett ház mindegyikében négy-négy lakást alakítottak ki, összesen 60 egyszobás és 60 kétszobás készült el, kerttel, külön udvarral a háziállatok számára. Az Árpád út és a Hajnal utca sarkán ideiglenes jelleggel épült egy hat tantermes iskola és egy kéttermes óvoda is. Kőrösi Lajos újpesti vállalkozó négy rákospalotai és 11 újpesti mesterrel végezte a munkálatokat. Az újság kiemelte, hogy a kor kívánalmainak szociális szempontból mindenben megfelelő munkásházakba a dolgozók 1909. november 1-re már be is költöztek.
Korai öröm
Az új lakók elégedettsége rövidesen megváltozott. A következő év augusztusában arról tudósít az Ujpest és Vidéke, hogy az istvántelkiek küldöttsége az újpesti elöljáróságnál bejelentette; közigazgatási szempontból Rákospalota helyett Újpesthez szeretnének tartozni. A kérés indokolásában több praktikus okot is felsoroltak.
Az első, hogy a két település között a vasútvonal természetes határt képez, ennek ellenére az Árpád út – Klára utca – Elem utca – Istvántelki út (mai elnevezések, szerk.) mindkét oldala által határolt terület Rákospalota fennhatósága alá tartozik. Gyermekeik nem járhatnak az újonnan épült Viola utcai iskolába, helyette a területileg illetékes, fél órai gyaloglást igénylő rákospalotai községi elemi iskolába kellett beíratni őket. A távolság miatt nehézkesen részesülnek postai szolgáltatásban, a rendőri és egyéb közigazgatási ügyintézés is sok időt vett igénybe. Közlekedési szempontból hátrányt szenvednek, nem volt közvilágítás, sem csatornázás, az utcák kövezése, a járdák kialakítása sem történt meg.
Az Istvántelki Főműhely épületegyüttese
Hivatali szinten
Újpest elöljárósága 1910. szeptember 21-én Wertz József képviselő előterjesztésére tárgyalt az ügyről. Újpest város testülete támogatta az előterjesztést és továbbította azt a belügyminiszterhez. A kérvényt Ugró Gyula polgármester és Héderváry Lehel városi tisztifőorvos aláírásával nyújtották be.
A hivatalos beadványra már Rákospalota is reagált: azt írták, hogy a kérdéses területet belterületnek tekintik, majd népgyűlést hívtak össze.
A közvéleményt is megosztó probléma a minisztériumban halasztást szenvedett, majd az 1930-as évek közepén újra előkerült, de a háború szele elsodorta. Végül a terület Rákospalotától való elcsatolására és elnevezésére az újpesti városi tanács 1949. június 29-i jegyzőkönyvében foglaltak szerint tett javaslatot, a „térkép átrajzolására” 1950. január 1-jével került sor.
Szöllősy Marianne