Újpest és Rákospalota közös kincse: a Clarisseum

  •  
  •  
  •  

Rákospalota polgármestere 1930-ban még helyreigazítást kért az Új Időktől, amiért a lap azt írta, hogy az épületegyüttes Újpesten található, 1950-től, Istvántelek városrésszel együtt már valóban az újdonsült IV. kerülethez került az egykori egyházi fenntartású intézmény. Ma a két egykori település közös értékként tekint a Clarisseumra, amely jelenleg is a gyermekvédelem egyik fővárosi bástyájának számít.

Egészen 1882-ig nyúlik vissza a Szent István király plé­­bániatemplom és a Cla­­ris­seum épület­együttesének története. Ekkor kezdődött Ybl Miklós tervei alapján az építkezés. Az intézmény eredetileg a Károlyi Sándorné Kornis Klára vezetésével alakult Első Budapesti Gyermekmenhely Egylet pártfogoltjai számára teremtett iskoláztatást és szakképzést. Károlyi Sándor gróf erre 134 kataszteri holdat ajánlott fel a jótékony célra, maga az intézmény pedig 100 ezer forintból épült fel. Az utolsó simításokra 1884-ben került sor, az avatóünnepséget pedig 1888. június 5-én tartották.

A Clarisseum épületegyüttese 1910-ben

Az egyesület egy hatosztályos elemi fiú népiskola mellett egy hatéves kertészképzőt is üzemeltetett a falak között, a középső traktusban pedig – a plébániatemplom elődjeként – ekkor még egy román stílusú, 1879-ben felszentelt kápolna szolgálta a hitéletet. Utóbbi fakeretes oltárképét Kestler József készítette 1885-ben; a festmény azt a pillanatot ábrázolja, amikor Szent István felajánlja Magyarországot Szűz Máriának.

Az oltár

A Magyarországon páratlan, sokrétű képzést biztosító, kitűnően felszerelt, több műhellyel is rendelkező intézet végül 1903-ban volt kénytelen bezárni a kapuit, miután az 1901-es „lelenctörvény” állami kézbe adta a gyermekmenhelyek üzemeltetését, a fenntartó egyesületet pedig átszervezték. Károlyi gróf egy évvel később félmillió koronáért vásárolta vissza az épületegyüttest és a hozzá tartozó, impozáns kertet. A megújult egyesület ezt követően tette le ott a Clarisseum Leánynevelő Intézet alapjait, amely Kornis Clarisse grófnőről, a Gyermekmenhely Egyesület egyik alapítójáról kapta a nevét. Az intézetet és a hozzá kapcsolódó internátust végül 1911-ben szüntette meg a Károlyi család.

Az első világháború kitörése után hadikórházzá, illetve ápolónőképzővé alakították, e funkciókat 1920-ig töltötte be. A Tanácsköztársaság ellen 1919. június 24-én kitört ellenforradalom során az épületegyüttesben lévő vörösőr laktanyát is ágyútűz érte a Vilmos főherceg laktanyából, ám ez komoly károkat nem okozott.

1923 végén Károlyi László gróf az Országos Katolikus Patronage Egyletnek adta bérbe a Clarisseumot, amelyet 1924-ben a szaléziánus Don Bosco szerzetesek vettek birtokba, akik itt rendezték be negyedik magyarországi intézetüket. Az épületegyüttest ekkor Fábián Gáspár tervei alapján átépítették, hogy jobban szolgálja az intézmény céljait. A „züllésnek kitett”, elhagyott gyermekek gondozása 85 fővel indult, számuk pedig 1928-ra elérte a 140 főt.

A szerzetesek igen vonzóvá tették a kilátástalan körülmények közé került fiatalok számára a Clarisseumot: színpadot, közösségi játszóteret, zenekart, sportkört, cserkészcsapatot, katolikus diákegyletet, illetve ezermesterműhelyt, különféle szakképzéseket működtettek, amelyek közül a nyomdászati képzés volt a legnevesebb. Az újpesti és rákospalotai munkásifjúság nagy számban látogatta az intézmény által szervezett kirándulásokat, uzsonnaosztásokat, lelkigyakorlatokat, színielőadásokat és művészeti kiállításokat is.

1943-ra azonban bizonytalanná vált az intézet jövője: a grófi családdal kötött bérleti szerződésből már csak egy év volt hátra, a Károlyiak pedig kénytelenek voltak eladni a területet a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének. Bár az új tulajdonos meghosszabbította a szaléziak bérleti jogát, az adásvételt övező sajtónyilvánosságnak hála pedig decemberre 216 ezer pengő gyűlt össze a szerzetesek javára, a Clarisseum jogi helyzete bizonytalan maradt.

1944-ben szégyenteljes eseményre került sor a filantrópia addigi oázisában: a nyilas uralom ideje alatt, december 12-én Eperjesi-Wittich Zoltán festőművész és társai elhurcolták a komplexumban menedékre lelt zsidókat és más üldözötteket, akik közül sokan nem élték túl a szadizmusáról hírhedt művésszel való találkozást.

A második világháború után 1948-ig húzódott a Clarisseum körüli tulajdonjogi vita, ami végül a szerzetesrend feloszlatása miatt szűnt meg. A kápolnát 1948. október 25-én nyilvánították plébániatemplommá.

1945 után a Clarisseumban tevékenykedett Boldog Sándor István vértanú szerzetes is, akit a Rákosi-rezsim az úgynevezett „pártőrség-perben” végeztetett ki, miután fény derült arra, hogy a rend feloszlatása után illegálisan folytatta hitoktatói-nevelői munkáját, amelyben volt árvaházi növendékei közül az Államvédelmi Hatóság legfelsőbb pártvezetőket védő egységeiben szolgáló fiatalok is részt vettek. „Bűnéért” 1953-ban ítélték halálra.

Egy két világháború közötti levelezőlapon

Az épületegyüttesben ebben az évben nyílt meg a Bányai Júlia Nevelőotthon, mai nevén: Kornis Klára Gyermekotthon és Szakiskola, ahol a mai napig a gyermekvédelem játssza a főszerepet, nagyrészt elkülönülve a plébániatemplom működésétől.

Az épületegyüttes előtti kertet 1974-ben, az Újpestet Rákospalotával összekötő felüljáró építésekor az állam kisajátította, és ekkor húzták fel elé a jellegzetes betonfalat, amely nemcsak támfalként funkcionál, de el is szigeteli az intézményt a külvilágtól, illetve a templomtól.

, , , , , , , , , , , , , , , , , ,