Végre iskola! – Mondják ezt szülők és gyerekek egyöntetűen. De biztosan jó ez mindenkinek? Mennyire gyorsítja fel a járványt a régen várt találkozás? Mi van, ha mégis kialakul egy gócpont, és mi lesz, ha újra a lakásba kényszerülnek a csemeték? Vagy lehet, hogy minden járvány-kérdést felülír az oktatási intézmények felbecsülhetetlen szerepe?
Egyértelműen járványügyi kockázattal jár megnyitni az oktatási intézeteket – hiszen szülők, gyerekek, tanárok kerülnek közvetlen kontaktusba egymással. A napi kétszáz körüli fertőzésszám pedig nem teszi meggyőzővé, hogy jó döntés-e a pandémia szempontjából az iskolakapuk megnyitása.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által előírt intézkedési terv jónéhány pontja az iskolák számára nagy fejtörést okoz. A másfél méteres távolságtartást gyakorlatilag nem lehet betartatni a gyerekekkel, de sok esetben az is nehezen megoldható, hogy egész nap egyetlen teremben legyenek az egyes osztályok. Ezt erősítette meg az ÚKTV Körkép című műsorában Lévai András, a Szűcs Sándor Általános Iskola igazgatója is. Náluk például elkerülhetetlen a „vándorlás” az iskolában, folyamatos a tantermek kihasználtsága.
Egyetemes következtetést még nem lehet levonni abból, hogy hogyan viselkedik a járvány az oktatási intézetekben, hiszen tavasszal a világ számos országában – így itthon is – a COVID kitörése idején elsőként zárták be azokat. A Qubit tudományos oldal szerint valószínűleg kicsi a kockázat arra, hogy iskolában robbanjon be a vírus, hiszen a gyerekek körében nem számottevő a fertőzöttség.
Emellett a portál további négy pontot állapít meg, amivel megpróbálja tisztázni a helyzet összetettségét: mennyire szerencsés és egyáltalán mennyire lehetséges a szokott módon elkezdeni az oktatási évet?
Mindenekelőtt megnyugtató hír, hogy alapvetően nincs egyértelmű bizonyíték arra nézve, hogy a gyerekek kiemelt terjesztői volnának a koronavírusnak. Habár a gimnazisták és a tanárok már nagyobb veszélynek vannak kitéve ezen a téren: Franciaországban is Izraelben is okozott megbetegedést, amikor nyár elején újranyitották az intézményeket, de, hogy hazai példát is említsünk, tavasszal 21 mezőkövesdi tanár betegedett meg egy zárt helyen tartott értekezlet után.
Viszont svéd epidemiológiai adatok alapján világossá vált, hogy otthon, a családban még mindig nagyobb eséllyel kaphatja el az ember a betegséget, mint iskolai közegben. Ez persze nyilvánvalóan függ attól, hogy az oktatási helyeken mennyire sikerül betartatni a higiéniai szabályokat.
Az egészségügyi hatások mellett nem szabad elfelejtkezni a pszichológiai következményekről sem. Az, hogy a gyerek iskolában tudja tölteni a napját, akár életmentő lehet. A Qubit emlékeztet arra, hogy a pandémia idején az angol kórházakban egyértelműen megnőtt a fejsérülés miatt ellátott gyerekek száma, Belgiumban 125 százalékkal nőtt a kiskorúak elleni szexuális bűncselekmény. Emellett sok gyerek csak az iskolában jut rendszeres meleg ételhez és nagy a kockázata annak, hogy csökken a továbbtanulási hajlandóság. Végül az iskolát kezdő gyerekek az otthon tanulás esetén nagy eséllyel nem kapják meg azokat az erős oktatási alapokat, amikre a következő 12 évük – és gyakorlatilag a teljes jövőjük – épül.
Persze az előírások betartásáért az oktatási intézmények mindent megtesznek, az újpesti „Szűcs iskola” vezetője például szigorúan ellenőrzi majd a higiéniai szabályok betartását: a szünetekben is tanárokat jelöl ki az osztálytermekbe és a kiemelt oktatói figyelem mellett a takarító személyzet munkáját is megemeli. Hiszen mindenkinek érdeke, hogy a hagyományos iskolakezdés után a folytatás is a megszokott mederben folyhasson.
Kovács-Szemkeő Júlia