Az adventi gyertyák lángjának fellobbanása szimbolizálja a növekvő fényt és egy-egy fogalmat: hit, remény, öröm, szeretet. Hogyan, miként jutunk lélekben adventtől karácsonyig? Erről dr. Gerber Alajost, Újpest díszpolgárát, világi hitoktatót kérdeztük.
– Advent idejét éljük, sikerül-e zajos és rohanó világunkban a befelé figyelés, a várakozás?
– Nagyon bízom abban, hogy sokaknak sikerül. Fontos a lelkünk éltetése is, nem csak a testünké. A lecsendesedés ilyenkor azoknak is hiányzik, akik nem templomjárók. Ez az élet egyik rendje.
– Életünkben a várakozás minden esetben nagy jelentőségű. Most éppen a karácsonyt, az ajándékozást várjuk.
– Az advent szó a latin adventus szóból ered, jelentése: úrjövet. Eljövetele Isten fiának, az Atya nagy ajándékának, aki azért született emberré, hogy életével, tanításával, kereszthalálával és feltámadásával megváltson minket bűneinktől. A születést már december 25-ét megelőzően, szenteste kezdjük ünnepelni. Az emberiség élete egy nagy várakozás, s mint ilyet hármat sorolunk. Az első egy idősíkon, a történelemben keresendő. Ábrahámtól kezdve kétezer éven keresztül várakoztak a Messiásra, a Megváltóra. A Biblia történetéből ismert, hogy amikor az ember bűnbe esett, Isten szeretete mindjárt megnyilvánult abban, hogy megígérte a Megváltót. A keresztény vallás nem mitológia vagy fi lozófi a, mert a történelem egy időpontjában beteljesedett az isteni ígéret: Isten fi a emberré lett.
A második várakozás már a személyes életünkben történik: a vele való találkozásra felkészülés jegyében. A harmadik várakozás Krisztus második eljövetelére emlékeztet, amikor új eget és földet teremt Isten. A megtestesülés öröme, hogy szeretetre méltó az emberi élet, amit ajándékba kaptunk.
– Az emberiség ősidők óta kereste a választ arra a kérdésre, hogy milyen az Isten. Tudjuk, milyen?
– Nos, erre a kétezer évvel ezelőtti karácsonyban hiteles választ kaptunk. Számunkra a hit azt jelenti, hogy valamit egy tekintély szavára elfogadunk igazságnak. Jézus ilyen. Tőle tudjuk, hogy Isten a végtelen szeretet, jóság, irgalom és megbocsátás. Minket saját képmására teremtett, megajándékozott értelemmel, szabad akarattal, és meghívott az örök életre. Egyébként ez az emberi méltóság alapja is. Ennek az ajándékozó Istennek a példájára ajándékozunk mi is karácsonykor. Ez az ünnep személyes találkozást is jelent. Jézus karácsonykor megtestesül az emberek szívében. Engedjük, hogy most ő találjon meg minket. Ha befogadjuk, az nemcsak számunkra érték, de kegyelemmé válhatunk mi is mások számára. Hitet, reményt, biztatást és örömöt sugározzunk környezetünkben.
Tegyük szebbé az idei karácsonyt! Legyünk példamutatók kedvességben, békességben, megbocsátásban, önzetlen szolgáló szeretetben, miként erre már felnőttként a karácsonyi kisded tanított.
B. K.