„A magyar lélek, a magyar tehetség és a magyar sors csodálatosan szomorú szimbóluma” – írja Egressy Zoltán Lila csík, fehér csík című új könyvében gyermekkori kedvencéről, a legendás újpesti kilencesről, Törőcsik Andrásról. Az Újpest-drukker szerzővel beszélgettünk a könyvről, és persze Törőről is.
Minden regényben benne van az író testestül-lelkestül, viszont sohasem azonos teljesen az elbeszélőjével. És ugyan ez esetben is érvényes ez, de sokkal kisebb mértékben, mint általában. Letagadni sem tudnám, hogy ez egy mérhetetlenül személyes könyv. Írás közben olyan személyes dolgok jöttek elő, amelyekről soha nem gondoltam volna, hogy megírom egyszer.
Teljesen meghatározta a gyerekkorodat a Törőcsik iránti rajongásod?
Jelentősen, de azért az én nagy rajongásom sosem nélkülözte a kritikát. Már tizenegy-tizenkét évesen, a 78-as argentínai világbajnokságon, vagy a 79-es autóbaleseténél úgy szerettem a Törőcsik-jelenséget, hogy benne volt a fájdalom, ez az örökös nem sikerülés. Már akkor tudtam, hogy valószínűleg Törő nem lesz világsztár, mi meg nem leszünk világbajnokok.
A könyv azért nem teljesen Törőcsikről szól.
Ugyan ő van a középpontjában, de inkább a gyerekkori rajongásomról szól, és arról, hogy felnőttként miként reflektálok erre.
De azért írsz pályafutásának legfőbb állomásairól, így azokról is, ahol megbicsaklott a karriere.
Nem akartam a könyvben elemezni az ő sorsát, hogy miért úgy történtek vele a dolgok, ahogy, de írás közben arra jutottam, hogy az a hatalmas tehetség, amit Törőcsik kapott, mekkora teher is volt egyben. Elképesztő zseni volt, nem lehetett nem szeretni, teljesen mást csinált a pályán, mint a többiek. Ezért azt várta mindenki, hogy ő mentse meg a magyar labdarúgást, és milyen dolog az, hogy sört iszik a meccsek után, nem él példásan sportszerű életet. Szerintem ezt a terhet nem bírta el, és talán nem is akarta elbírni. Mi van, ha egyszerűen csak szeretett focizni, és ennyi. Addig élvezte, amíg nem jöttek az elvárások.
Csak futballrajongóknak élvezhető, érthető a Lila csík, fehér csík?
Nem gondolom, hogy kizárólag futballőrült Újpest-szurkolóknak szól ez a könyv. A rajongás tárgya, vagyis ez esetben Törőcsik, akár behelyettesíthető másra is.
J.M.