„Sztárszerző” igazolt az Újpesti Napló csapatához, hiszen a jövőben a Karinthy-gyűrűs humorista és író, a tősgyökeres újpesti Majláth Mikes László tárcái olvashatóak lapunkban. A neves író és lokálpatrióta azt ígérte, valamennyi írása lila-fehér lesz. Fogadják szeretettel!
Létezik-e annál nagyobb öröm az egyszeri szerkesztő számára, ha egy igazi „nagyágyú” igazol a csapathoz? Aligha. S Majláth Mikes László tekintetében nem holmi zsurnalizmus az „élő legenda” szófordulatot alkalmazni.
1997-ben Karinthy-gyűrűvel tüntették ki, majd négy alkalommal érdemelte ki a Bonbon-díjat. 2000-ben megkapta a Kollektív Joseph Pulitzer
-emlékdíjat, legutóbb pedig Marton Frigyes-díjjal ismerték el az 1950-ben született polihisztor életművét, aki a legendás Ludas Matyi és a Parabola alaptagjának számított. S a humor nagyágyúja tudásánál és sziporkázó szófordulatainál csakis a szerénysége nagyobb, arra azonban nagyon büszke, hogy már a dédszülei is újpestiek voltak.
– Meséljen egy kicsit az ősei történetéről!
– Dédnagyapám 1906-ban költözött Újpestre, egy érsekújvári árvaházból. Anyai dédnagyanyám pedig 1908-ban született, természetesen ebben a városban. Érdekes, hogy volt egy általános iskola egykoron az Attila utcában. Oda járt a nagyanyám, az anyám, és én magam is. Sajnos miután bezárt az iskola, mára teljesen lepusztult az épület. Édesanyám 18 éves sem volt, amikor 1950. május másodikán megszült engem az Árpád kórházban. Természetesen előtte még felvonult a munka ünnepén, ahol – annak a rendje és módja szerint mindent összeevett: vattacukrot, virslit, kolbászt. Amikor rájöttek a szülési fájdalmak, meg volt arról győződve, hogy gyomorrontást kapott. Bevillamosozott hát az édesanyjával az Árpád kórházba, ahol az orvos az anyám helyett a kissé termetesebb nagymamámat akarta megszüleszteni.
Majláth Mikes László (Fotó: Várai Mihály / Újpest Média)
– Édesapja, a neves humorista nem próbálta meg lebeszélni erről a „szakmáról”?
– Bár édesapámnak volt polgári hivatala is a városnál, mégis mindenki ismerte, a jellegzetes könyvvel a hóna alatt. Mikes György ugyanis neves humorista volt, a Ludas Matyi főszerkesztő-helyettese és a Rádiókabaré állandó szerzője. Szinte könyörgött, hogy bármit válasszak, csak humorista ne legyek. Azt mondta, ha nem leszek neves humorista, hanem csak középszerű, akkor csak szenvedni fogok egész életemben. Így megkerülve édesapámat annak főnökéhez, Földes Györgyhöz fordultam, aki beszervezett gyakornoknak a Magyar Távirati Irodába, ahol 1990-ig dolgoztam.
– Kérem, indítsa útjára a rovatát! Mire számíthatnak az Újpesti Napló olvasói Öntől?
– Kellemes, szellemes, színes, afféle „Majláth Mikes-es” történetekre, amelyekből nem hiányozhat az a jellegzetes újpesti hang. Néha fogok sztorizni a családomról is, de figyelemmel kísérem a napi aktualitásokat is, azokról is megírom majd a meglátásaim. Imádok kijárni az ócskapiacra is, és a Szúnyog-sziget a törzshelyem, ahol ki nem hagynám a Vasmacska fogásait. Minden érdekel, ami Újpest és ami Káposztásmegyer. Ide járunk ugyanis a feleségemmel napi kétszer is nordic walkingozni. Nekem minden egyes macskakő és minden kocka mesél. De jöjjön akkor néhány címszó a glossza terveim közül: Szúnyog-sziget, Víztorony, Károlyi kórház, Nyilasház, később Fény, majd Lux mozi, az Alkotmány, a Tündér, szobrok és emléktáblák, sztorik 1944-45- ből, 56-ból. És persze egy hamisítatlan és nagyon büszke újpesti család keserédes története.