75. születésnapját ünnepli Ipacsné Magyarkúti Éva, akit az „UTE szívének” nevezett újpesti folyóiratunk. Rendkívül találó ez az elnevezés, hiszen a kajakozó nagyon sokat tud az egyesületről. Az Újpesti Torna Egylet hagyományőrzője 56 éve dolgozik a klubnak, és máig is vízre száll a kajakjával.
Azonnal letegezem, amikor az UTE centenáriumi táblaavató ünnepségén odalép hozzám. Csillogó szemei, és sugárzó, kortalan személyisége azt sugallja, fiatal nővel van dolgom. Később kapok csak észbe, hogy idén május 13-án töltötte be a 75. évét Ipacs Éva, ahogy Újpesten szólítják, Éva néni.
„A sport konzervál”
– mondja nevetve, amikor meglátogat a szerkesztőségben, és letámasztja nordic walking botjait. Ipacs Éva idén nyáron még 10 kilométert evezett az úgynevezett „Győri Maraton” versenyen, amit vegyes párosban meg is nyertek.
„Most, 75 évesen döntöttem úgy, hogy abbahagyom a versenysportot, de jövő tavasszal már megyek a Rómaira kajakozni. Amíg élek, sportolni fogok. A társaság megmarad, edzeni és bulizni mindig együtt fogunk.”
A sportszervező ezer szállal kötődik a városhoz és szeretett egyesületéhez.
„A Frankel Leó utca egyik udvarra nyíló lakásában laktunk, és nem vetett fel a pénz. Ugyanakkor nagyon sportosak voltak a szüleim, apa a magyar kajaksport egyik alapítója volt, aki télen síelt. Anya szintén kajakozott és síelt”
– meséli Éva, aki télen-nyáron a közeli Császár uszodában lógott, majd 1957-től már versenyszerűen úszott.
Ipacs Éva és Őze István
„A Csasziban lett rám figyelmes a legendás vízilabda-szakember, edző és író, Peterdi Pál, aki eltanácsolt az úszástól. Kiszúrta, hogy remekül futok és focizok, de a rengeteg gyakorlás ellenére sem úszom jól. Rábeszélt, hogy másik sportágba fektessek ennyi energiát, méghozzá gyorskorcsolyázzak. Természetesen semmi kedvem se volt hozzá.”
Éva éppen a római parton pihent a barátnőjével, amikor kajakosok suhantak el a Dunán. Noha édesapja menő kajakozó volt, ekkor határozta el, hogy kipróbálja ezt a sportot.
„A Tímár utcai UTE vízitelep volt hozzánk a legközelebb, így lettem én Dózsás. Hozzáteszem, édesapám az UTE-nél síelt, meg is van a ’32-ben készült tagkönyve, ahogy a sajátomat is őrizem.”
Végül igaza lett Peterdi Pálnak, hiszen azonnal jöttek az eredmények, egy éven belül érmet nyert a vízen, 1963-ban serdülő bajnok és korosztályos válogatott lett. Ráadásul válogatott sportolóként az edzőtáborokban téliszalámit is kaptunk a „hidegcsomagban.”
„1965-ben értem el a legjobb eredményemet a snagovi Európa-bajnokságon, ahol az ifjúsági kritérium versenyen bronzérmes lettem kajak-egyesben. A ráckevei iskola tornatermében vaságyakon aludtunk, és a későbbi kenu legenda, Wichmann Tamás főzött a csapatra. Egy évvel később pedig Fábiánné Rozsnyói Katalinnal párosban 3000 méteren országos bajnok lettem. Nagyon örülök, hogy engem senki nem hajtott meg annyira, hogy megutáljam a kajakot. Még mindig imádok a Dunán evezni.”
A sportszervező gyorsan szorosra fűzte a kapcsolatát a lilákkal, hiszen 1966. január 1-től van munkaviszonya van az Újpesti Dózsa Sc-nél, az első időkben az egyesület Eötvös utcai székházában végzett irodai munkát.
„1969-ben versenyeztem utoljára, 1970-ben és 1971-ben pedig megszülettek a gyerekek. 1981-ben pedig az akkori Testnevelési Főiskola sportszervező tagozatán szereztem diplomát.”
Az UTE számára mindig kiemelt szerepet játszott a diáksport és a tömegsport, ezt a missziót teljesíti Ipacs Éva immár 56 éve az egyesületnél.
„A középső fiam, Endre találta ki korábban a Nagy Sportágválasztó című rendezvényt. Ezen felbuzdulva hoztuk létre az Újpesti Sportvarázst, amely során éveken keresztül több száz kisiskolásnak mutattunk be, illetve edzőink segítségével próbálhatták ki a különféle sportágakat a Megyeri úti létesítményben.”
A korábbi klubtagjaikkal is sikerült szorosra fűzni a kapcsolatot, hiszen az internet révén nagyon sok egykori UTE-s sportolóval vette fel a kapcsolatot.
„2005-ben, az UTE 120. születésnapján hatalmas, ökörsütéses kerti partyt rendeztünk a Megyeri úton. Az összes egykori sportolót meghívtuk a rendezvényre, akár 5 napig volt kötelékben, akár olimpiai bajnok lett. Körülbelül ezren érkeztek. A 125. születésnapunkkor pedig a Sportmúzeumban rendeztünk kiállítást. A 135. évfordulónkat sajnos elvitte a pandémia.”
Ipacs Éva (Fotó: Várai Mihály / Újpest Média)
Az örökifjú kajakozónőt az Újpesti Helytörténeti Értesítőben „az UTE szívének” nevezte Szöllőssy Marianne helytörténész. Nagyon találóan, hiszen Éva egyfajta „élő UTE-lexikon”: hivatásszerűen foglalkozik a klub múltjának a feldolgozásával és ismertetésével. Kiállításokat és előadásokat szervez a lila-fehérekről, segíti a kutatásokat, ő az UTE helytörténésze. Most az a legnagyobb terve a helytörténeti kutató és sportszervezőnek, hogy próbálja megtalálni az utódját.
„2004 óta nyugdíjasként szolgálom a klubot, a hagyományok megőrzése a fő tevékenységem. Sok fiatal munkatárs dolgozik az UTE-nél, rendkívül fontosnak tartom, hogy megismerjék történelmünket, hagyományainkat és a sportolóink eredményeit.”