Németh Alajos, vagyis Lojzi a Bikini basszusgitárosaként, zenekarvezetőjeként és dalszerzőjeként ismert igazán, de fél évszázados könnyűzenei munkássága során egyéb formációk mellett megfordult a Török Ádám vezette Miniben és a Dinamitban is. Az újpesti születésű zenész az itt töltött gyerekkorról, a kezdetekről és arról beszélt, milyen érzések kötik a negyedik kerülethez.
Az első néhány év mindenki életében alapvető fontosságú – állítja Lojzi –, meghatározza a későbbi életútját, gondolkodását; az ő esetében ezek a kezdetek Újpestet jelentik, ahol családja a Munkácsy Mihály utca 32. szám alatt, a Leiningen Károly utca sarkán lakott. Újpest igazi munkáskerületnek számított – meséli –, szülei pedig dolgos emberek voltak, akiknek a példája korán átragadt a leendő rockzenészre. Édesanyja, dr. Mőbius Izabelle gimnáziumi némettanár volt, aki több mint 50 ezer diákot tanított, halála után pedig Újpest díszpolgárának választották, édesapja, dr. Németh Alajos végigjárta a második világháborút.
„Nagyon gazdag volt a gyerekkorunk”
– emlékszik vissza Lojzi kellő nosztalgiával a hangjában –
„A bátyámmal [Németh Gábor, többek között a Skorpió, a Dinamit és az ős-Bikini dobosa] kijártunk Káposztásmegyerre, ahol a lakótelep helyén akkoriban még erdő volt, kiserdőnek hívtuk, világháborús bombatölcsérekkel és pisztolyokkal, az SZTK-ból származó szétdobált fecskendőkkel, volt mit gyűjteni. Békát lövöldöztünk a Szilas-patak partján. Csavargásra mindig volt lehetőség.”
Mi jut még eszébe Újpestről? A lányok – nevet –, hiszen már nagyon korán elvesztette a fejét a szebbik nemtől, negyedik általánosban fülig szerelmes volt, nyolcadikig pedig legalább három-négy, ha nem öt lányért dobogott a szíve. Ez a szokás úgy tűnik, örökletes – mondja büszkén és mutatja a négy és féléves kisfiáról készült felvételt a telefonján, melyen a gyerkőc egy sportáruházban ismerkedik éppen egy vele egyidős ifjú hölggyel. A hölgyek fejét persze a zene segítségével még könnyebb elcsavarni – vallja Lojzi –, mely tény adott számára egy jó adag motivációt a szintén elég korán, hatévesen elkezdett hegedűtanuláshoz.
Németh Alajos (Fotó: Várai Mihály / Újpest Média)
A zenei gyökerek is természetesen Újpesthez kötődnek, a 8. számú körzeti zeneiskolához, a polgármesteri hivatal mögött, ahol egykor a 8-as villamos kanyarodott; Klári néni, a hegedűtanár rendkívüli szigorral bánt a növedékekkel, még mielőtt kézbe vették volna a hangszert, kötelező volt felmondani a zenemű hangnemét, továbbá I., IV., és V. fokú hármashangzatait.
„Egy alkalommal bekiabált a terembe a függőfolyosóról, hogy Fisz, te barom! mert kint cigarettázva hallotta, hogy véletlenül rossz hangot fogtam le, félrenyúltam a hegedű nyakán.”
Az Árpád úton működött egy hangszerbolt, kicsi gyerekként bátyjával mindennap a kirakatot nézegették: hiába voltak ott olcsó, ócska hangszerek, folyt a nyáluk, arról ábrándoztak, egy szép napon ők is hasonló gitárokon, dobokon fognak zenélni. Bátyja később rendszeresen rakodott ki vagonokat a pályaudvaron, hatalmas hajópadlókat emelgetett, hogy megvehesse az első dobfelszerelését.
A hegedűt normál esetben a szólógitár követte volna, Lojzi mégis a basszusgitár mellett kötött ki, amikor csatlakozott bátyja sulis zenekarához, a Kilián György Gimnáziumban. A szólógitár posztot már betöltötte egy gazdag srác, akinek a szülei vettek egy rendes elektromos gitárt és egy Vox erősítőt.
„Persze a bátyám nem akarta, hogy kimaradjak a bandából, inkább nyakamba akasztotta a basszgitárt, így indultam el ezen a pályán”
– emlékszik vissza a kezdetekre.
„Felléptünk az iskolai farsangon, a bolgár basszusgitáromhoz kaptam kölcsönbe egy olasz Meazzi erősítőt, iszonyú büszke voltam, amikor bekapcsoltam és kigyulladtak rajta a fények.”
Befutott zenészként Lojzi elköltözött Újpestről, első válását követően, csalódottságában mégis visszatért a kerületbe:
„egyszer hajnali 2-kor kopogtattam a szülői ház ajtaján, csalódottan, mire apám ajtót nyitott és azt mondta, neked itt mindig van helyed, úgyhogy néhány évig ismét újpesti lettem”.
Aztán megint elköltözött egy másik házasságba, majd onnét is hazaköltözött – harmadik elköltözése után többet már nem tért vissza, mint meséli, gyökeret eresztett a II. kerületben szülei halálát követően el is adták a Munkácsy utcai házat.
A Fonogram és Máté Péter-díjas, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett basszusgitáros ugyanakkor természetesen mindig jó szívvel látogat vissza a negyedik kerületbe, legutóbb a Hangszert a kézbe utazó interaktív kiállítás apropóján járt nálunk, mely április 19 és 21 között vendégeskedett az újpesti Ifjúsági Házban. A Hangfoglaló Program által finanszírozott eseménysorozat célja a legifjabb generációk megismertetése a hangszeres zene világával, melyet Lojzi szívügyének tart.
Fotó: Várai Mihály / Újpest Média
„Nagyon fontos, hogy a gyerek találkozzon a hangszerrel. A kiállításon láthatja, miként játszik rajta egy profi, aztán ő maga is kézbe veszi, pengeti, vagy üti, ha éppen dobról van szó, személyes élménnyé változik a zenélés. A találkozás kinyit egy ajtót, melyen aztán eldönti, belép-e vagy sem, de a lényeg, hogy az impulzus megvan.”
– magyarázza lelkesen.
„A Hangszert a kézbe program járja az országot, minden fontosabb városba elviszik a megfelelő helyre, hogy a gyerekek találkozhassanak a hangszerekkel. Igazán fantasztikus dolog.”
Rudolf Dániel