Az nem paralimpia volt, hanem olimpia, Atlantában, ahol a Köves Csaba, Navarette József, Szabó Bence trió ezüstérmet kardozott össze.
Mára a IV. kerület a kerekesszékes vívás egyik fellegvára lett: a jó szándéknak tulajdonítható, hogy klubot, otthont találtak.
„Ez leginkább az alpolgármesternek, Nagy Istvánnak köszönhető, aki nagyon sokat segít nekünk”- mondta Juhász Veronika.
A prímet viszont, ahogyan az elvárható volt, Krajnyák Zsuzsanna vitte, a negyeddöntőben és az elődöntőben is megverte mindegyik ellenfelét. Az összevont kategóriában a szakma szerint a legtöbb azon múlik, hogy a sérültebb, B–kategóriás versenyzők, akik gerinctől lefelé mindannyian bénultak, mennyire tudják tartani magukat az A-kategóriás ellenfelekkel, akiknek általában működik a csípőízületük és járóképesek.
Dani Gyöngyi éppen ezért lett a lengyelek elleni elődöntőben főszerepelő, 5:3-ra legyőzte kevésbé sérült riválisát. Az elődöntőben a lengyelek, amikor lehetett, igyekeztek megtörni az asszót és a magyarok lendületét, de akik olyan tűzzel vívnak, mint Krajnyák vagy Juhász, azokét nem lehet.
„Huszonöt-harminc tussal szoktuk őket megverni, de ez a paralimpia- mondta Juhász. – Úgy keltünk fel reggel, hogy meg akarjuk csinálni”.
Bejutottak a döntőbe, és majdnem a legtöbbet érték el, harcra kényszerítették Kínát. Krajnyák Zsuzsanna nagyon megverte a B-kategóriás ellenfelét, így 10:2-re vezettünk, de pillanatok alatt elolvadt az előny, az összecsapás derekától hat-hét tussal vezettek a kínaiak.
Nemzeti Sport, szeptember 8