Igen, vannak olyan színdarabok, művek, amelyeken nem fog az idő. Ilyen például Kálmán Imre Csárdáskirálynője, de most egy másikról szól ez a cikk: a Diótörőről.
Életem első színházi élménye az Operaházhoz köt, ahol négyéves koromban láttam a Csajkovszkij zenéjére előadott Diótörő balettet. Tátott szájjal, elkerekedett szemmel néztem és hallgattam az előadást, a táncot és a zenét, halálra izgultam magam a Patkány király és a Diótörő vezette kis huszárok harca alatt.
Nos, ez a mű látogat el – persze jelentősen átdolgozva – december 11-én délelőtt 10 órai kezdettel Újpestre, az Ifjúsági Házba. Igazi gyerekelőadást ígér a produkció!
Magát a Diótörő meséjét színészek játsszák el a színpadon, de egyik-másik jelenet a Csajkovszkij zenéjére előadott balett-betét lesz, amelyet viszont táncosok adnak elő.
Igazi karácsonyi álom-mese ez. A csúnya diótörő a karácsonyi ajándékosztás során a gyerekek közül csak Marikának kell, aki álomba merül: a rút patkánykirályt és seregét legyőző bábuból igazi, szépséges herceg lesz, aki egy varázslatos, csodákkal teli úton viszi el birodalmába a hercegnővé váló kislányt.
Van-e szebb, kedvesebb gyerekmese ilyenkor, karácsony előtt a Diótörőnél? És van-e a fülnek szebb, „karácsonyibb” zene Csajkovszkij zenéjénél?
Mindezt csak azért kérdem, mert ez az előadás természetesen nem csupán a gyerekeké. Ajánlani tudom mindazoknak, akik szeretik a szépet, a mese áhítatát és zenéjét, akár gyerekek, akár fiatal, akár idősebb felnőttek.