Az akkor még önálló városként létező Újpesten az első világháborút követő ínséges években, majd a gazdasági világválság sújtotta időkben is komoly problémának számított a szegénység és a nélkülözés, ezért karácsonykor gyakran a jótékonyságé volt a főszerep. A különböző jelentős újpesti vállalatok, az egyházak és a városvezetés is szerveztek különböző gyűjtéseket és segélyező akciókat, de a tehetősebb újpestiek is szívesen megajándékozták kevésbé jó sorban élő szomszédjaik gyerekeit.
Az első jótékonysági célú községi bált 1873-ban rendezték Újpesten, melynek bevételét a szegény diákok megsegítésére, például ingyen tankönyvek biztosítására áldozták. 1897-ben alakult meg az Újpesti Gyermekbarát Jószív Egyesület, melynek célja a különböző vagyonos iparosoktól, családoktól, egyházi- és egyéb szervezetektől érkezett felajánlások szervezett összefogása és eljuttatása volt a rászorulókhoz.
Az egyesület több mint négy évtizeden át működött, tagjai között tudhatta a város jelentős üzletembereit, mecénásait, jogászait, valamint az újpesti szellemi élet kiválóságait. Az elnökség minden évben ún. gyermekfelruházási ünnepélyt szervezett karácsony előtt a Pannónia Kávéház különtermében, ahol legalább 100-120 szegény sorban élő gyermek számára adtak át új ruhát- és cipőt tartalmazó csomagot.
Hasonló jótékonysági tevékenységet fejtett ki Újpesten a bőrgyártulajdonos Wolfner-család is: a vállalat tisztségviselői minden decemberben, karácsony előtt ünnepély keretében nyújtottak át ajándékcsomagot 200-250 rászoruló újpesti gyereknek. Az ajándékban teljes alsó- és felsőruházat, egy pár cipő, valamint édességekkel teli szeretetcsomag is lapult. A különböző egyházi- és civil szervezetek szerveztek dalesteket, jótékonysági vásárokat, színielőadásokat is. Állandó eseménynek számított például az Újpesti Leánylíceumban a vöröskereszt ünnepi vására, ahol tombola és különböző mókás játékok is várták az adakozó kedvű látogatókat.
Újpesti család 1925 telén a Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskola (mai BMSZC Újpesti Két Tanítási Nyelvű Műszaki Technikum) előtt. (fotó: Fortepan / Somogyvári Gergő)
A Magyarországot megtépázó trianoni békediktátum utáni első karácsonyon, 1920-ban Zsófia főhercegnő, a Szarajevóban meggyilkolt Ferenc Ferdinánd trónörökös özvegye ajándékozta meg az újpesti gyermekeket. Karácsony első napján a Gambrinus vendéglőben 200 gyermeket és szüleiket látták vendégül ünnepi ebédre, melyhez „a húst a helybeli mészárosok adományozták, a lisztet, gyümölcsöt és egyéb hozzávalót meg az újpesti hölgyközönség adta össze”.
Az újpesti katolikus egyházközség advent idején hagyományosan felállította Mindenki Karácsonyfáját a Szent István téren, az Egek Királynéja plébániatemplom előtt, hogy „azoknak is legyen örömük, akiket otthon a hétköznapokban hideg szoba, kihűlt tűzhely fogad a szeretet ünnepén”. A korabeli lapok tudósítása szerint az 1934. decemberi katolikus jótékonysági akció kisebb botrányba fulladt. A Mindenki Karácsonyfája ünnepéhez meghívtak 100 gyermeket Újpest legszegényebb városrészéből, akiknek ajándékcsomagot kívántak kiosztani. Az ünnepélyre a tervezettnél több, 126 gyermek érkezett, csomag azonban csak 100 darab volt, ezért hamar óriási tumultus alakult ki, kicsapkodták a gyermekek kezéből a csomagokat.
Wolfner Tivadar, aki lelkesen szervezte a jótékonykodást.
Az újpesti önkormányzat is szervezett ünnepi segélyakciókat: 1930-ban, a nagy gazdasági világválság idején például 2900 család kapott karácsonyra lisztet, zsírt, burgonyát, babot, cukrot és kávét tartalmazó adománycsomagot, valamint családonként 50 kilogramm szenet és 25 kilogramm tűzifát a város népjóléti ügyosztályától. Két évvel később a helyi sajtó tanúsága szerint 4300 családnak, 16 ezer embernek juttatott el élelmiszercsomagot és tűzifát az említett ügyosztály.
Az újpesti sportkedvelők közössége sem restelkedett jótékonykodni. A lila-fehér futballszurkolók világháború előtti legendás törzsgárdája, a Dumavár 1934 karácsonyán jótékonysági mérkőzésen látta vendégül a magyar labdarúgóbírók válogatottját a Megyeri úton, melynek jegybevételéből a Sándor jugoszláv király meggyilkolását követően kitoloncolt délvidéki magyarokat támogatták. A Dumavár csapatát a legendás olimpiai- és Európa-bajnok újpesti vízilabdázó, Németh János is erősítette alkalmi középpályásként, az újpesti drukkerek mégis 7-2-es vereséget szenvedtek a bíróktól.
Nem csupán szervezetek, egyletek szintjén volt divat jótékonykodni Újpesten, egy régi hagyomány szerint a többlakásos bérházakban élők is gyakran kedveskedtek egymásnak karácsony alkalmából. A felsőbb emeleteken lakó, módosabb családok meghívták magukhoz az alsóbb szinteken, kisebb lakásokban élő munkásosztálybeli gyerekeket ünnepi ebédre, ahol süteményt, édességet, gyümölcsöt is kaptak. Sokan ekkor láttak először nyugati gyümölcsöt, például narancsot. A vendéglátók nem tettek különbséget aközött, hogy a gyerekek milyen felekezethez vagy valláshoz tartoztak, az izraelita gyerekeket is ugyanúgy megvendégelték karácsony hetében. Az ilyen házakban mindig működött egyfajta közösségi lét, a különböző családok hosszú évtizedekig laktak együtt, ismerték egymást, a gyerekek együtt játszottak, így nem meglepő, hogy karácsonykor is gondoltak egymásra az emberek.
A cikk elkészítéséhez köszönjük a Neogrády László Helytörténeti Gyűjtemény és Szöllősy Marianne segítségét.
RD