1920. június 4-e olyan dátum, amely mellett egyetlen magyar sem mehet el szó, vagy legalább egy megrendült főhajtás nélkül. A trianoni békeszerződés kitörölhetetlen, szurokfekete nyomot hagyott nemzetünk történetében, családokat, barátságokat, ismeretségeket és komplett országrészeket szakított szét. Gyakorlatilag halálra ítélte Magyarországot. A nemzeti sorstragédia iránt Újpest sem önálló városként, sem kerületként nem volt közömbös.
Bánat, öröm, dac, elhallgatás és felelősségérzet – ezek a viszonyulások hullámzottak végig Újpest és Trianon kapcsolatában az elmúlt száz esztendőben. A békediktátum 1920-as aláírása és 1921-es törvénybe iktatása a Nagy-Magyarország szintjén is jelentős ipari központnak számító Újpestet is érzékenyen érintette, és nem csak gazdasági szempontból.
Urmánczy Nándor beszédet mond az újpesti országzászló avatásán
Érdekes adat, hogy 1920 májusában a Független Tót Párt az Újpesten élő szlovákság nevében egy nagyszabású tömeggyűlésen nyilvánította ki, hogy elítéli a békeszerződést és a Felvidék cseh megszállását, illetve Csehszlovákia létrehozását. A politikai erő a szlovákok önrendelkezéséért szállt síkra, és azt követelte, hogy ők dönthessenek róla, melyik országhoz szeretnének tartozni. E vágyuknak nyilatkozatban adtak hangot, melyben többek közt így fogalmaztak:
„A békeszerződést illetőleg annak az országhatárokra vonatkozó intézkedéseit (…) véglegeseknek el nem ismeri, azok ellen ősi nemzeti érzéseinek és az, ezeréves őshazájuk iránti hű szeretet és gyermeki ragaszkodásnak egész erejével tiltakozik.”
A városban – az ország többi részéhez hasonlóan – a Horthy-korszak alatt rendszeresek voltak a revíziós gyűlések, a Trianon-megemlékezések és a politikai pártok jelöltjeinek programjából itt sem hiányozhatott az elcsatolt területek visszaszerzésének igénye. 1931-ben a település Pesterzsébettel, Kispesttel, Rákospalotával és Budafokkal együtt táviratot intézett a Népszövetséghez, melyben közösen kérték a békeszerződés felülvizsgálatát.
A revíziós gondolat jegyében Újpesten is felmerült az igény, hogy a város lakói az országzászló-mozgalomhoz csatlakozva egy ilyen emlékművel fejezzék ki a nemzeti gyászt és az igazságtalan döntés valamikori eltörlésébe vetett hitüket.
Az 1934 áprilisában felmerült ötlet megvalósítása azonban nehezen haladt: az augusztus 20-ára tervezett avatásra a közadakozás lassú lefolyása miatt végül csak 1935. május 25-én, a hősök napi ünnepség keretében került sor. Az avatóbeszédet maga az országzászló-mozgalom atyja és az irredenta gondolat egyik fő támogatója, Urmánczy Nándor mondta.
Az újpesti országzászló a Hősök ligetében
A lépcsőzetes talapzaton álló, kettős kereszttel és kétalakos szoborkompozícióval díszített műalkotás a Bajza utca és a Leiningen utca közötti egykori Hősök ligetében lelt otthonra. A település civil életében is meghatározó szerepe volt: ünnepségek és gyűlések színhelyéül szolgált, 1935. június 23-ától pedig minden vasárnap 12 és 13 óra között havi váltásban álltak zenés őrséget lábánál a cserkészek, a leventék és a Frontharcos Szövetség tagjai.
A trianoni tragédia újabb képzőművészeti kifejezését 1937-ben állította föl a város az akkori Ferenc József téren: a Magyar fájdalom (vagy Anyai fájdalom) szobrát Kocsis Andor szobrászművész ingyen ajánlotta föl Újpestnek (önzetlenségét a városvezetés októberben 200 pengővel honorálta). A gyermekét szorító nőalak talapzatára Vörösmarty Mihály Az élő szobor című költeményének utolsó versszakát vésték.
A visszaállított Magyar fájdalom szobra
A leglátványosabb mégis a lakosokat egységbe kovácsoló reménység kifejeződése volt a városban. Az 1938. november 2-ai első bécsi döntés előtt jó egy hónappal, amikor már várható volt, hogy a Felvidék, vagy annak legalább egy része hazatér, szeptember 29-én este Újpesten több tízezres tömeg gyűlt össze:
„A városháza körüli térségen, az összes társadalmi egyesületek, a gyárak munkásai, az iparosság és a kereskedőtársadalom helyezkedett el. A különböző küldöttségek lampionokkal, zászlókkal és fáklyákkal vonultak fel.”
A sok szónok közül talán Rákossy Zoltán polgári iskolai igazgató szavai fejezték ki legjobban, mit érzett akkor a város lakossága, amely határozati javaslatot fogadott el arról, hogy felszabadítja „elnyomott felvidéki testvéreinket a (…) cseh zsarnokság alól”:
„Ebben az órában egyek vagyunk, mert egyet akarunk. Az örök érvényű erkölcsi igazságok jogán kérjük, kiáltjuk és követeljük vissza a Felvidéket.”
A Magyar Országos Tudósító beszámolója külön kiemeli, hogy a döntőbíráskodásban játszott szerepéért ezen a napon keresztelték át a Tavasz utcát Mussolini utcára.
November 16-án a városházán díszközgyűléssel ünnepelték a történelmi eseményt, a városi közgyűlés pedig arról döntött, hogy a visszatért települések nevét márványtáblán örökítik meg az országzászlón.
A második világháború, a Horthy-rendszer bukása és a kommunista hatalomátvétel természetesen Újpesten is elhallgatásra ítélte a trianoni fájdalmat, melynek köztéri mementóit eltüntették, emlékét tabusították.
A Magyar fájdalom szobra csak jóval a rendszerváltás után, 2010-ben, Trippon Norbert alpolgármester kezdeményezésére kerülhetett vissza eredeti helyére, az István térre. Az országzászló újbóli felállításáról jobbikos javaslatra szintén ebben az évben született egy képviselő-testületi szándéknyilatkozat, ám az emlékmű azóta sem készült el újból.