Az újpesti vallási felekezetek üzenetei a lelki megújulás közelgő időszakára.
„Békesség veletek! Én vagyok, ne féljetek!” (Lk. 24,36)
Így köszöntötte a feltámadt Krisztus övéit és így köszönt bennünket is 2022 húsvétján. Ha élő hittel fogadjuk Megváltónk szavait, ebben a nehéz időszakban is megoldást találunk életünk minden gondjára és bajára. Hiszen Krisztus békéjének befogadása felszabadítja belső energiáinkat a jóra, a félelem legyőzése pedig gátat szab a gonosz erőinek. És ahogyan Krisztus győzött a halál fölött és él, úgy a mi személyes életünk is megújulhat.
„Békesség nektek! Én vagyok, ne féljetek!” Mi változott meg az apostolok és a többi tanítvány életében, miután a föltámadt köszöntötte őket? Hitetlenekből hívőkké lettek. Saját ambíciók és illúziók helyett Jézus Krisztus lett a mindenük. Tanácstalanságukat felváltotta a Krisztus ügyéért való buzgó tenni akarás. Gyávaságukat felváltotta a bátorság, gyászukat pedig az öröm. Teljesen más értelmet kapott az életük.
És mi a mozgatója a mi életünknek? Ki az, akire föltekintünk?
Amikor ezeket a sorokat írom, még nem tudhatom, mi lesz a választások után, mi lesz az ukrajnai háborúval. Véget ér-e a szomorú öldöklés Ukrajnában, és a világ sok elfeledett országában? Sok millió ember vált menekültté ebben a nagyböjtben: ők valóságos keresztutat jártak.
A tanítványok nagypéntek után félnek, rettegnek, sötét pincében bujkálnak, mint az ukrán háború szenvedői, és a hitük gyenge. Ekkor jelenik meg Krisztus, és nem azt mondja, hogy lássátok, feltámadtam, térdeljetek le. Nem vágyik sem csodálatra, sem áhítatra. Csak áll ott szelíden a teremben, és nyugtatja az övéit. Békére int, és szeretetre. Nem kiabál, hogy lám, itt ültök, remegtek, lám, nem hittetek bennem, most kérjetek bocsánatot, és szégyelljétek magatokat. Mivel Jézus tudja, hogy akinek valójában hatalma van, annak nincs szüksége a látszatra. Neki, ahogy minden jó vezetőnek később, a hatalom nem több, mint szolgálat.
„Békesség nektek! Én vagyok, ne féljetek!” Ma is nagyon bátorítóak és buzdítóak ezek a jézusi szavak. Minden benne van ebben a mondatban, amit nekünk is ígér Jézus. Merjünk hinni és bízni Krisztusban. Bátran és odaadással kövessük az Ő tanítását, hogy átalakulhasson az életünk.
A világ gyorsan változik, és sajnos nem is mindig a jó irányban.
Az Újpesti Nagytemplom kapuja nyitva áll az egész húsvéti ünnepkör alatt. Ha betérsz, gyere el az üres sírhoz, tedd le bánatod, mondd el örömöd.
Nem gyakorló hívőként is betérhetsz. A többit bízd lelkiismereted szavára, próbáld ki! Jézus a béke hangján hozzád is szólni fog!
Az ilyen örömteli, fényes, békés húsvéti megújulást kívánom minden újpesti olvasónak!
Horváth Zoltán
esperes, plébános
Újpesti Főplébánia
A húsvéti győzelem
A győzelem szó hallatán rendszerint olyan küzdelem jut eszünkbe, ahol az egyik fél fölülkerekedik a másikon. Most, amikor ezt a cikket írom, még nem lehet tudni, melyik párt győz az országgyűlési választáson, ahogy azt sem, ki lesz a szomszédban zajló háború győztese. De valaki győzni fog, és ezzel párhuzamosan valaki veszít.
A Jézus által aratott győzelem – ezt jelképezi az üres sír – egészen más jellegű. Ő nem maga alá gyűrte ellenségeit, hanem felemelte őket. Kik voltak Jézus ellenségei? Először is a főpap és vallási vezetők. Ezek az emberek mindennél jobban vágyták az elismerést. Minthogy Jézus népszerűsége elhomályosította őket, úgy döntöttek, meg kell halnia. Másodszor Pilátus. A római helytartó ártatlannak nyilvánította Jézust, de a fenyegetés hatására – amikor a főpap azt mondta neki: „nem vagy a császár barátja”, az valójában egy halálos fenyegetés volt – mégis elítélte őt. Harmadszor – ezt a legnehezebb elismerni – az egész emberiség Jézus ellensége. Miért? Mert Isten szeretett teremtményei vagyunk, akikről ő napról napra hűségesen gondoskodik, mégis fellázadtunk ellene, hátat fordítottunk neki, tudni sem akarunk róla.
A főpap és a vallási vezetők, Pilátus, mi mindannyian ellenségként viszonyultunk hozzá, ezért megérdemeljük az ítéletet. Jézus azonban nem azért jött, hogy elítéljen, hanem azért, hogy megmentsen minket. Mi történt a kereszten? Jézus magára vette a bűneinket, és odaállt Isten elé, hogy ne rajtunk, hanem rajta csattanjon az ostor. És az ostor nagyot csattant. Akkorát, hogy abba Jézus belehalt. Összevert, szegektől és dárdától kilyuggatott, véres testét sírba helyezték, majd követ gördítettek elé. Dicsőséges feltámadása által azonban egyszer s mindenkorra bebizonyította: ő nemcsak áldozat, hanem győztes is. Győzött, hogy aki hisz benne, elnyerje bűnei bocsánatát, helyreálljon az élete már itt a földön és részesüljön az örök életben odaát. Győzelme nem másokat leuraló, hanem másokat felemelő győzelem. Őt ünnepeljük, neki adjunk hálát ezen az ünnepen!
Szabó László
református lelkipásztor
Újpest-Belsővárosi
Református Egyházközség
Minden új fényességbe változik
Húsvét nem csak egy nap, mert az ünnep valódi tartalma az idő különleges távlatát hordozza magában. Az ünnepet megelőző ünnepek szintén fontos üzenetet hordoznak. Nagycsütörtök asztalközössége hirdeti, hogy a szabadság kenyere több ezer éve élő reménye a világnak. A testvéri közösség áldása Krisztus jelenlétében válhat élő tapasztalássá. Ebben a közösségben annak van igazán értelme, ha egymás iránti küldetésünk szolgálatot jelent, mert erről tett bizonyságot Jézus. Ebben a szolgálatban formálódhat életünk hálaadássá (eucharisztiává), amely Isten tápláló ajándéka.
Nagypéntek szava a megváltott élet ígérete, mert Isten helyettünk és értünk Krisztusban hordozza fájdalmunk terhét. Itt mondja ki Jézus: „Elvégeztetett”, és ebben a munkálkodásban több van, mint az élet csodája. Nehéz ezt az üzenetet igazán érthetővé tenni, amikor ma sok hívő és hitetlen inkább kiiktatná a keresztet az élet valóságából, pedig „Isten a meghalt Istenben mutatja meg a halhatatlanság reménységét”.
Nagyszombat csendjében már elnémul az emberi szó, így hisszük és valljuk, ebben a csendben éri el Isten mindazt, ami számunkra elérhetetlen.
Menekülünk ugyan a csend elől mert benne a némaságot halljuk, de hitünk ebben a csendben Isten alászállásának üzenetét fedezheti fel. Ezek a napok is ünnepi napok, mert bennük Isten jézusi hatalmának különös cselekvését tapasztalhatjuk. Jézus tanítását, gyógyítását és földi életének csodáit meg lehet érteni, de Jézus nagypénteki, nagycsütörtöki és nagyszombati kegyelmét hinni érdemes. Mindezekből következik húsvét ünnepi világossága, ahol minden új fényességbe változik. Élet és szenvedés, mélység és magasság, fejlődés és elmúlás már nemcsak egy befejezett, lezárt életút, hanem Isten kegyelméből hirdethetjük: dicsőséggel győzött az élet!
Talán ezt a teológiai értekezést foglalja össze Grecsó Krisztián író egyik interjújában, amikor azt mondja: „Ha kinyílik a szíved, csomó mindent másként látsz!” Ezzel a látással fedezhetjük fel ebben az ünnepkörben a remény földi és égi dimenzióját. Reménnyé válhat a másokért élő ember küldetése, a csend vigaszt hordozó éneke, és Isten szabadításának határtalansága.
Solymár Péter lelkész
Újpesti Evangélikus
Egyházközség
Pészách, a zsidó húsvét
A zsidó hagyomány a Pészáchot, a szabadság ünnepeként éli meg. Isten így definiálja Önmagát a „Tíz parancsolatban (II. Mózes 20. fejezet): „ Én vagyok az Örökkévaló a te Istened, aki kivezettelek Egyiptom országából, a rabszolgaság házából.” Felvetődik a kérdés: Isten miért „szabadítóként” határozza meg önmagát. Miért nem úgy, hogy Ő a világ teremtője? Azért, mert az élet legfontosabb minősége a szabadság.
A szabadság a zsidók és nem zsidók számára olyan fontos, hogy szentírási parancs: „Mondd el fiaidnak ezt: így cselekedett velem az Úr, amikor kivonultam Egyiptomból.” (II. Mózes 13/8) A Parancs egyes szám első személyben van írva. Hogy lehet ez, hiszen nem voltunk mindannyian egyiptomi rabszolgák? Érezzük, hogy a mondatban „Egyiptom” a rabszolgaság szimbolikus megnevezése. Sokféle rabszolgaság van. Van, aki az alkohol rabja. Más a kábítószeré, hogy csak az extrém függőségeket említsem. Ezért a zsidó húsvét imarendjének fontos előírása: „Minden kor gyermekének úgy kell éreznie, mintha ő maga szabadult volna Egyiptomból!” Az ünnep ígérete az, hogy ha nem érezzük magunkat szabadnak forduljunk az Örökkévalóhoz és Ő kivezet bennünket rabságunk házából!
Szerdócz J. Ervin
Rabbi Lévi Jichák a berdicsevi rabbi (1740-1809) mondta: „Én nem tudom, világ Ura, hogyan kell Téged megkérdezni, és ha érteném, akkor se tudnám megtenni. Nem kérem én, hogy útjaid rejtélyét közöld velem, nem is tudnám elviselni. De tárd fel azt mélyebben, világosabban hogy ami itt, éppen most engem rossz ér, az mit követel tőlem, mit akarsz azzal nekem mondani? Ó, nem azt akarom tudni, miért szenvedek, hanem hogy kedved szerint viselem-e a szenvedést?” Majd hozzátette: „Az atyák érdemére való tekintettel segíts a gyermekeden, gyermekeken. Hozz megváltást a gyermekeink gyermekeinek! Áldott az Örökkévaló, a »szabadító« Isten.”
Szerdócz Ervin főrabbi
Újpesti Nagyzsinagóga