Lehet-e még újat mondani a visegrádi várról? Azt hinnénk, nem. Ám aki ott volt az Újpesti Közművelődési Kör találkozóján, és a fellegvár feltárását vezető szakembert hallgatta, már biztosan másképp gondolja.
A visegrádi Fellegvár feltárásának legújabb eredményeiről – közben persze munkájáról – tartott egy képekkel és színes történetekkel tarkított előadást Szoboszlay Gergely, a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Intézetének vezető régésze az Újpesti Közművelődési Kör május végi klubestjén. Az ember kétkedve ült be a hallgatóság közé, hiszen mi újat lehetne még mondani Visegrádról, amit eddig nem láttunk, nem hallottunk ezerszer. Aztán a kétely szép lassan elpárolog, főleg, amikor a szakembert hallgatja.
Az Újpest Médiának Szoboszlay Gergely úgy fogalmazott, hogy Visegrádon az a fantasztikusan jó, hogy miközben legalább 300 éve folyamatosan kutatott hely, még most is lehet újabb és újabb dolgokat találni, amelyek felülírhatják akár a korábbi legendákat, mítoszokat is, amelyek a vár kapcsán mind a napig az emberek fejében élnek, akár Mátyás királyról, akár a török időkről. Minderről pedig a föld alól most szép lassan előkerülő falmaradványok is mesélnek nekünk.
“Általában az ember aranyat képzel el, Attila király sírját (…) Marcus Aurelius aranyszobrának mutatóujját, ami kilóg a Dunából. Valójában az álló szerkezetekben ugyanezek a titkok benne rejlenek” – mondta a vezető régész.
Hozzátette: az pedig, hogy volt lehetőség Visegrád több mint ezer méter hosszúságban, tornyokkal, erődített, néhol akár 10 méter magasságba nyúló falait az erdő fogságából kibontani, legalább akkora titok és akkora szenzáció, mintha az előbb említettek közül bármelyiket megtalálták volna. A legnagyobb eredmény pedig, hogy ez a völgyzáró fal, most láthatóvá is válik, és megérhető végre, miként működött.
A feltárásról egyébként folyamatosan születnek a publikációk és az ehhez hasonló előadások, a titokzatos völgyzáró fal pedig előbb-utóbb akár látogathatóvá is válhat.
CSG