Megmentőnek érkezett Újpestre, és ezt a feladatot eddig messze túl is teljesíti: a georgiai csatár, Budu Zivzivadze szárnyal a Megyeri úton, szinte pillanatok alatt lett a csapat gólfelelőse. Szerinte élete legjobb formájában van, de ezt egyedül nem érte volna el: kellett hozzá mind a csapattársak, mind a szakmai stáb hite, bizalma és támogatása. A támadóval a Szusza Ferenc Stadionban beszélgettünk még a Honvéd elleni rangadó előtt.
Ősszel két gól, négy gólpassz a Vidiben, februári ideérkezésed óta öt gól, egy gólpassz. Ez nagyon komoly formajavulás, szerinted minek köszönhető?
Elsősorban annak, hogy nagyon érzem a támogatást, a bizalmat és a hitet a csapattársaim, meg persze a szakmai stáb részéről. Ez a bizalom nagyban hozzájárul ahhoz, hogy higgyek saját magamban a pályán, és nagyon felemelő érzés, hogy komfortosabban is tudok játszani. Minden egyes mérkőzésen lehetőséget kapok, eddig az összes tavaszi bajnokin szóhoz jutottam. Nagyon jólesik ez a támogatás, hálával tartozom a teljes csapatnak, az edzőnek egyaránt. Pont ez okozza ezt a fejlődést, hogy megkapom a folyamatos játéklehetőséget – ez Fehérváron nem volt mindig így, többször lecseréltek. A bizalom, a támogatás, amit itt kapok, meghozta az eredményét.
Kicsit lépjünk vissza az időben! A Mezőkövesd volt az első magyarországi csapatod. Hogy emlékszel vissza arra az időszakra?
Nagyon jó emlékeket őrzök róla! Akkor Kuttor Attila volt a vezetőedző, nagyon sikeres szezont futottunk. Kupadöntőt is játszottunk, de azt sajnos elveszítettük – kevés híja volt, hogy kiléphessen a Mezőkövesd az európai kupaporondra, de sajnos az idény végén igen sok pontot veszítettünk, így végül nem sikerült megcsípni a harmadik helyet. Ettől függetlenül nagyon jó emlékeket őrzök arról az időszakról – jól játszottam, és ennek köszönhetően távozhattam Fehérvárra.
Ha már edzők: milyen tréner Milos Kruscsics? Mit vár el a játékosaitól, hogy jöttök ki?
Túl sok mindent azért még nem tudok mondani róla, elvégre csak egy hónapja dolgozunk együtt. Annyi már most látszik, hogy nagyon erős, határozott egyéniség, aki szilárdan ragaszkodik a saját elveihez. Szerintem ez nagyon helyén való, egy edzőnek tudnia kell, hogy mit akar megvalósítani a pályán, mit vár a játékosoktól, és az is nagyon fontos, hogy ezt hogyan kommunikálja feléjük. Mindaz, amit ő nekünk átad, azt meg kell hogy értsük és meg kell hogy valósítsuk, akár az edzéseken, akár a meccseken. Szerintem ez a kulcsa a jó együttműködésnek a csapat és az edző között.
Nemcsak a Mezőkövesd, hanem a Vidi játékosaként is elveszítettél egy kupadöntőt, utóbbit ráadásul éppen az Újpest ellen. Idén másként lesz? Állunk még a kupában…
Sajnos valóban: eddig két kupadöntőt is elveszítettem az aktuális csapataimmal, ez elég fájdalmas emlék a számomra. Idén itt a harmadik esély, a harmadik lehetőség arra, hogy megint eljussak a döntőig, és megküzdjünk a kupáért. Nagyon jó lehetőség lenne a csapatnak is, hiszen úgy lehetne ezt a szezont lezárni, hogy újból elhódítjuk a Magyar Kupát, de tudjuk azt, hogy elődöntős ellenfelünk, a Paks nagyon kemény ellenfél, nem véletlenül állnak a tabella negyedik helyén. Erős csapat, jó játékosokkal, ki is szeretném emelni Ádám Martint, aki 23 bajnoki gólnál jár, ez egy hihetetlen teljesítmény. De azért ne felejtsük el, hogy az Újpestnek megvan a kupadöntős tapasztalata, a csapat címvédő, ez a tapasztalat és az abból fakadó motiváció áthozható erre az évre is. Ami biztos: mi harcolni fogunk a kupáért.
Nagyon sokan kérték, hogy kérdezzem meg: most kölcsönben szerepelsz Újpesten, de ha lehetőséged lenne rá, maradnál végleg?
Igen, maradnék. Nagyon jól érzem magam Újpesten, nagyon szeretek itt játszani, konkrétan ez a magyarországi karrierem legjobb időszaka. Folytatni akarom ezt, ezzel a csapattal. Segítek nekik, ők pedig segítenek nekem a fejlődésben, már azzal is, hogy kölcsönvettek a Viditől. Megadták az esélyt, hogy futballozhassak, én pedig cserébe a maximális teljesítményemet szeretném nyújtani. Nagyon jó lenne végleg maradni.