Tűző napsütés által remegtetett mediterrán levegő, egy dühösen fújtató, rohamra kész állat és egy mindenre elszánt, vörös posztót és espadát szorongató matador párviadala – nagyjából ezek a képek villannak fel lelki szemeink előtt, amikor a bikaviadalokra gondolunk. Nem véletlen, hogy nem éppen a magyar vidékre, főleg nem Újpestre asszociálunk a matadorokról, pedig bármilyen furcsa is, 98 évvel ezelőtt éppen az UTE-csarnok adott otthont a véres spanyol sportág drámai jeleneteinek.
Felsül a Fradi
Húsz évvel az első, bukásnak bizonyult budapesti bikaviadal-kísérletet követően 1924 szeptemberében a Ferencvárosi Torna Club (FTC) vezetősége melegítette fel újra az ötletet, és megállapodtak Consuelo Estrela spanyol impresszárióval, hogy viadalokat rendeznek. A sportegyesület hatalmas bevételt remélt az üzlettől, amit kormányzati szinten is örömmel üdvözöltek.
Azonban – több állatvédő, illetve vallási szervezet mellett – egy fontos szereplő nem osztotta a többiek lelkesedését: a budapesti városvezetés, amely megtiltotta az eseményt. Az FTC vezetősége még a belügyminiszternél is fellebbezett, de a főváros hajthatatlan maradt az ügyben.
Lekerül a spanyolcsizma
Az elutasítások arra ösztönözték a vállalkozásba több milliárd koronát fektető spanyolokat – akik elismert torreádorokat, pikadorokat (a bikákat lóhátról lándzsával ingerlő viadorokat) és 22 bikát utaztattak a látványosság kedvéért a magyar fővárosba –, hogy mentsék a menthetőt. Estrela csapata az Újpesti Torna Egyesületnél (UTE) talált kellő megértésre.
Semsey Aladár polgármester hamarosan a kritikák célkeresztjében találta magát, amiért zöld utat adott a véres szórakozásnak. Persze, a gesztus nem lett volna ingyen: Újpest a bruttó bevételek 12 százalékára, több előadás megrendezése esetén pedig 200 millió korona honoráriumra számíthatott.
A szervezőknek már csak az UTE–MTK döntőt kellett megvárniuk, utána költözhetett át a már felépített aréna a Fradi stadionjából az UTE-pályára, amelyet tíz centis homokréteggel kellett borítani.
Felemás eredmény
A hatalmas hírverés ellenére az október 18-ai bemutató viadalon mindössze 1500 érdeklődő tette tiszteletét.
„Egy valamirevaló, vasárnapi footballmérkőzésnek nagyobb publikuma van”
– állapította meg epésen Az Újság riportere, aki szerint a hűvös idő sem kedvezett a rendezvénynek, amit hamar eluntak a nézők. Az Estnek így kesergett az egyik torreádor:
„Tudja, uram, mi hiányzott nekünk tegnap? A lelkes, a kiabáló közönség, a meleg, a tüzes aréna, a nők, akik virágot, csókot dobálnak (…). Kint Újpesten megölt bennünket az üres tribün, a hideg szél, és az, hogy egyetlen tenyér sem verődött össze, amikor az életünket kockára tettük.”
Vasárnap azonban már tízezres tömeg nézte a kegyetlen mulatságot, Az Újság szerint pedig nem volt hiány a közönség vérszomját kielégítő helyzetekben:
„Volt úgy, hogy az állat már a földre döntötte a torreádort és a lábaival taposta, de komolyabb szerencsétlenség nem történt, mert társainak elszánt ügyessége és bátorsága megmentette a bika haragjától.”
Az egyik felbőszült állat szarvára kapta a vezető torreádort, akit csak lélekjelenléte mentett meg a haláltól, és a bika hátáról egy bukfenccel a kerítés mögé vetődött. A harmadik bika egy pikadort szorított lovastól az aréna falának, egy torreádort pedig a földre tiport.
Az utolsó viadalt október 26-án tartották, amelyre nagy hévvel készült a közönség, mivel elterjedt a hír, hogy az egyik vakmerő torreádort nem érdekli a tiltás, és leszúr egy bikát,
„aztán csináljon a rendőrség, amit akar”.
A nézők ez alkalommal sem maradtak látnivaló nélkül, a viadorok a legnyaktörőbb akrobatamutatványaikat adták elő, a bikák pedig kellőn vadnak bizonyultak. A műsor végén pedig az a bizonyos spanyol fiatalember majdnem be is váltotta az ígéretét: a közönség harsogó „Öld meg, öld meg!” kiáltásai mellett már a vele szemben álló jószágra szegezte bikaölő kardját, amikor egy újpesti rendőr a korláton átvetődve megakadályozta a döfést.
Anyagi csőd
A kegyetlen játékok végeztével nem csak a viadorok és a közönség lehetett némileg csalódott: a külföldi befektetők a hírek szerint 500 ezer lírás veszteséggel zárták a rendezvénysorozatot, amin bikavér végül csak a sporttelep vendéglőjében folyhatott, jóféle egri bor formájában.
A fellépő állatokat ugyan a spanyolok kénytelenek voltak áruba bocsátani, hogy a veszteséget némileg fedezzék, azok halálát már csak az újpesti vágóhíd henteslegényei láthatták, akik több napig kergetőztek egy-két, a karámjából kitört állattal.
A végül hoppon maradt FTC ellen kárpótlási perek sorozatát indították a spanyolok; az események után pedig a rendőrségnek még egy anarchista terrorcsapattal is meggyűlt a baja, akiket Horthy Miklós meggyilkolására béreltek fel külföldi körök, és akik hiába ólálkodtak a rendezvény során az UTE-pálya körül, ugyanis a kormányzó ott végül nem tette tiszteletét.