Ötven évvel ezelőtt nyert bajnokságot, sorozatban ötödször az Újpesti Dózsa. 1972-73-as labdarúgó szezonban (is) megelőzte a Fradit és a Vasast. A régi nagy bajnokokkal találkozhattak a szurkolók és barátok az újpesti Városházán. A gyönyörű díszteremben megteltek a padsorok.
Az egykori szupercsapatból szinte mindenki eljött, s ha már találkoztak a régi játszótársak, nem csak a meccsekről, a felejthetetlen győzelmekről ejtettek szót. Kiderült például, hogy mindösszesen négy játékos lépett valamennyi mérkőzésen a pályára felejthetetlen gólvágó, Bene Ferenc, a szélvész gyors Fazekas László, a kőkemény hátvéd, Harsányi László és az elnyűhetetlen, pontos passzairól híres, Dunai III. Ede.
– Ferike sajnos már nincs velünk, Fazekas Laci pedig betegeskedik, ezért hiányoznak a nagy négyesből – emlékezett Harsányi László. – Utánanéztem, elöl Bene Feriék rúgtak 81 gólt, de ennél sokkal büszkébb vagyok, hogy mi négyen hátul, Noskóval, Horváth Józsival és Juhász Petivel csak 21 gólt „hoztunk” össze.
Dunai Ede olyan titkot árult el, amit eddig még senkinek sem, még író fiának sem, pedig az ifjabbik Ede akár regényt is írhatott volna a történetből.
Fotó: Várai Mihály / Újpest Média
– Sokszor, hogy kíméljük a stadion gyepét, hátul az edzőpályán tréningeztünk – emlékezett vissza Dunai Ede. – Végeztük a gyakorlatokat, futottunk, kapura rúgtunk és persze „éles” meccset játszottunk, mi hátul futballozók a csatárokkal. Ők nyertek, hiszen Dunait, Benét, Zámbót vagy éppen Fazékot nem lehetett tartani. Fizettünk is, mint a katonatiszt, mondtuk is nekik, hogy a meccsen is tessék rugdosni a gólokat, mert ha nyer a Dózsa, mi is kapunk prémiumot.
Ede aztán vett egy nagy levegőt. Körülnézett, hogy a történetének főszereplője nincs-e a közelében, aztán mesélni kezdett.
– A tréningek alatt sokszor észrevettem, hogy az én barátom, a Noskó Ernő többször is a fák közé bombázza a labdát. Aztán ahogy mondani szokás, egy iramban elindult érte. Ennyire nem rossz focista az Ernő – mondta nevetve Dunai Ede – nem véletlenül lett olimpiai bajnok, ezért egyszer én is jól belebikáztam a labdába, hogy a fák közé mehessek. Mentem is, és mit látok, Ernő ott beszélget egy csinos kis csajjal, aki a mezére írta fel a telefonszámát.
Fotó: Várai Mihály / Újpest Média
Ede, aztán elmesélte, hogy az öltözőben leleste a számot Noskó mezéről, és természetesen ő maga beszélt meg egy randit a lánnyal.
– Amikor Ernő megtudta, hogyan szúrtam ki vele, nem szólt csak annyit mondott, innen nézd majd le a telefonszámot, és a combjára mutatott. Oda kérte a számokat a lányoktól.
Gergely Gábor