Gróf galántai Esterházy Jánosra, a felvidéki magyar érdekvédelem és a második világháborús embermentés egyik, boldoggá avatás előtt álló, ám az egykori Csehszlovákia utódállamaiban a mai napig méltatlanul meghurcolt képviselőjére emlékezett az Újpesti Városvédő Egyesület, május 5-én a IV. kerületi városháza dísztermében.
Egy szerencsés véletlen
„Az Újpesti Városvédő Egyesület 2016-ban jutott el a Zoboralján fekvő Alsódobokra, ahol Paulisz Boldizsár volt a házigazdánk, aki részben saját kezűleg építette fel gróf galántai Esterházy János mauzóleumát”
– mesélte el a rendezvény főszervezője, Szöllősy Marianne, a Neogrády László Helytörténeti Gyűjtemény vezetője.
Szöllősy Marianne
A magyar gróf örökségének ápolásába azóta az egyesület is bekapcsolódott, amit Szöllősy a következőképpen indokolt:
„Esterházy János személye, az általa képviselt eszme, elvei és a nemzetiségekért való mindenkori kiállása harmóniában van azokkal a gondolatokkal, amelyek mentén Újpestet megalapították.”
Szöllősy Marianne emlékeztetett arra, hogy a 2017-es Esterházy-emlékév keretében még volt alkalmuk meghívni Újpestre az azóta elhunyt Paulisz Boldizsárt, és az ő részvétele mellett tarthatott emlékülést a városházán az önkormányzat. Illetve ő is részt vehetett a Gróf Esterházy János tér felavatásában és az ottani emlékfa elültetésében.
Gróf galántai Esterházy János
Egy példaértékű életút
Ezt követően dr. Hegedűs Ernő mérnök ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense tartott érdekfeszítő előadást a felvidéki gróf életútjáról, különös tekintettel Budapest második világháborús ostromakor játszott humanitárius szerepére.
Dr. Hegedűs Ernő
Felidézte, hogy politikusként a magyar arisztokrata már 1939-től élénk német- és náciellenes tevékenységet folytatott, aminek egyik állomása a lengyel menekültek megsegítése és Magyarországra juttatása volt. A lengyel katonai misszió törzse az ő budai villájában táborozott, ő maga pedig személyesen menekített át a határon egy lengyel tábornokot. Emellett egyedül a magyar gróf nem szavazta meg a szlovák törvényhozásban a zsidók deportálását elrendelő 1942-es törvényt, ezt követően pedig több ezer embernek segített Magyarországra menekülni, akik közül sokan Újpesten találtak menedéket.
1944 második felében Raoul Wallenberg svéd diplomatával is találkozott, akivel zsidó származású, Budapesten tartózkodó emberek kimenekítése érdekében folytatott tárgyalásokat. Érdekes adalék, hogy a svéd zsidómentő munkáját a Tungsram mérnökeinek egy csoportja is segítette, akik között a németellenes katonai ellenállás két összekötője, Pállfy György és Sólyom László is dolgozott.
Raoul Wallenberg
Hegedűs Ernő előadásából azt is megtudtuk, hogy amikor a nyilasok Esterházyt letartóztatták és egy napig őrizetben tartották, azzal is gyanúsították, hogy a magyar katonai ellenállással közösen fegyveres felkelést szervezett a német megszállók és a nyilasok ellen. Az ezredes elmondta, hogy a kerületi kisegítő karhatalmi (KISKA) zászlóaljakra épülő akcióról a németek már jó előre tudtak, és mindent megtettek azért, hogy megakadályozzák.
A KISKA-egységek tulajdonképpen egy külön „magánháborút” vívtak a nyilasok ellen, ők fegyverezték fel például az újpesti ellenállókat is, ám a németek végül sikeresen elfojtották a kezdeményezést. Vannak arra utaló jelek, hogy a KISKA keretében működő tiszteket Esterházy anyagilag is segítette.
Dr. Hegedűs Ernő
Szabadulását követően a gróf elhagyta Budapestet, és Pozsonyban bujkált. A világháború után a szovjetek 12 napra internálták, majd az ideiglenes szlovák kormány letartóztattatta és átadta a szovjet titkosszolgálatnak. Egy évig a moszkvai Ljubjankában tartották fogva, majd koholt vádak alapján 10 év kényszermunkára ítélték és a szibériai Gulágra küldték.
Csehszlovákiában 1947-ben, távollétében ítélték halálra, a szovjetek pedig 1949-ben adták ki Prágának. Elnöki kegyelemből a büntetést életfogytiglani börtönre enyhítették, amelyet az 1955-ös amnesztia idején 25 évre mérsékeltek. Esterházy János 1957. március 8-án halt meg a Mírov börtönben.
Szívfacsaró sorsok
Esterházy a szovjet fogságban
Ezt követően a résztvevők megtekintették Zsigmond Dezső Apám, Esterházy János című, 35 perces filmjét. Ebben a gróf, mára sajnos tolószékhez kötött és némaságra kárhoztatott lánya, Malfatti-Esterházy Alice egy korábban rögzített interjú segítségével mutatta be családja és édesapja embert próbáló szenvedéseit, azt a hatalmas harcot, amelyet Esterházy János emlékének tisztára mosásáért a mai napig folytat.
A délután zárásaként Molnár Imre történész, Esterházy-kutató és Lebovits Imre holokauszttúlélő beszélgettek Esterházy munkásságáról és emlékezetéről. Ebből további részleteket tudhattunk meg a felvidéki arisztokrata cselekedeteiről, illetve arról, hogy a vele szembeni szovjet vádakat nem a kínzások miatt ismerte be, hanem mert családjával kezdték zsarolni. Mindkét előadó hangsúlyozta: igazságot kell szolgáltatni Esterházy János emlékének, és kérték a magyar kormányt, hogy járjon közbe a mártír politikus rehabilitációjáért.
Az eseményen részt vett többek között Déri Tibor polgármester, Bedő Kata alpolgármester és Varju László országgyűlési képviselő is.