Az újpesti zeneiskola művésztanárai adtak felemelő koncertet a városháza dísztermében. Az adventi hangversenyt csak védettségi igazolvánnyal és maszkban lehetett meghallgatni.
A karácsonyra való készület idejéhez mindig is hozzátartozott a zene. A belső világunkban való elmélyülés ugyanolyan fontos része az ünnepnek, mint az egyre fokozódó izgalom és zsibongás, de a zene hangjai segítenek kifésülni az olykor összegubancolódó szálakat.
Az újpesti Erkel Gyula Zeneiskola sok évtizede szolgálja a helyieket, és nem csak azzal, hogy gyermekeket vezet be a muzsika rejtelmeibe. Ugyanis nem az a legnagyobb élmény, ha egy kisgyerek megismeri a zenét, a hangszert. Sokkal inkább az, ha megérzi, mennyi mindent tud kifejezni általa. Ami eleinte csak lecke, gyakorlás, megfejtendő és megoldandó feladat, gombócok és pálcikák az ötvonalas füzetben, azok idővel a lélek rezdüléseinek kifejezőivé válnak bennünk. Ez az a pont, ahol a sok-sok befektetett munka elkezd művészetté válni.
És milyen szép az, amikor ezt éppen a zeneiskola tanárai mutatják meg! Hiszen bár munkaidőben tanítanak, számonkérnek, vizsgáztatnak, osztályoznak, de eközben a zene, a hangszer az ő lelküknek is a kiterjesztése. Adventkor pedig különösen értékes, hogy mindezt megmutatják, a dallamok segítségével lehalkítják bennünk a világ zajait és felerősítik a belső hangjainkat.
A járványhelyzet miatt az utóbbi időszakban elmaradtak ezek az alkalmak. A Dávidné Szabó Melinda által vezetett intézmény tanárai éppen ezért advent első vasárnapján örömmel éltek a kínálkozó, bár korlátozott lehetőséggel. Hiszen a várakozás idejének nem a reklámok és a kirakatok böngészése, önmagunk túlhajszolása, hanem a belső világunkra való odafigyelés ad igazi tartalmat.