Három hetet töltött és hat mérkőzést játszott a fáraók országában az Újpest, amikor az egyiptomi szövetség vendégjátékra hívta a lila-fehér csapatot 1929-30 decemberében-januárjában. A Közép-európai Kupa (KK) aktuális címvédője a hosszú, fárasztó utazás, a nehéz időjárási körülmények és az ellenfél kiváló igyekezete ellenére is diadalittasan térhetett haza a messzi Afrikából.
Az egyiptomi futballra az 1924-es párizsi olimpián figyelt fel a világ, amikor az arab ország válogatottja meglepetésre 3-0-ra legyőzte az addig favoritnak számító magyar nemzeti tizenegyet. Az egyiptomiak ettől kezdve hihetetlen lelkesedéssel viseltettek a magyar futball iránt, a két szövetség között szoros kötelék jött létre, melynek köszönhetően először a Ferencváros, majd az akkoriban Hungária FC néven működő MTK is ellátogathatott a fáraók földjére. Harmadik magyar csapatként 1929-ben az Újpest FC kapott túrameghívást Egyiptomba, nem véletlenül: a lila-fehérek az 1921-22-es németországi túrájuk óta nemzetközi szinten is számon tartott, kapós nagycsapatnak számítottak. Néhány hónappal az egyiptomi turné lefixálását követően, 1929 novemberében az Újpest a Slavia Praha legyőzésével megszerezte az első nemzetközi klubcsapat-bajnokság, a Mitropa Kupa, más néven Közép-európai Kupa bajnoki címét.
Az Alexandria elleni győztes csapat.
Görögországban melegítettek
A csapat december közepén vonattal utazott Budapestről Triesztbe, ott hajóra szállt és egy görögországi kitérővel Egyiptom felé vette az irányt. Bányai Lajos vezetőedző három népszerű játékost kihagyott a keretből: Mészáros István és Eichbaum Béla rossz teljesítménye, Kvasz János pedig sérülése miatt kényszerült az itthon maradásra. Utóbbi a Sporthírlap riporterének úgy nyilatkozott: „Egyiptom? Hm… Hát nem rossz, de tudja Isten, ezért semmi sírhatnékom nincs…”, de magában, csendesen azért megjegyezte: „A fene egye meg… hát nem itthon kellett maradnom?”
Bemelegítésként az Újpest két meccset játszott Athénban, mindkétszer, az Olimpiakósz, majd a Panathinaikósz ellen is győzelmet aratott, előbbi csapatot 1-0-ra, utóbbit 5-3-ra győzte le a Közép-Európa-bajnok lila-fehér gárda. A görög fővárosban felkereste a csapatot a palesztin futballszövetség megbízottja és turnéra invitálta hazájába, a meghívást azonban Bányaiék diszkréten elutasították, nem változtattak a menetrenden. A csapat a rossz időjárás miatt a tervezettnél egy nappal később indult tovább Egyiptom felé, a kétnapos út azonban így is viszontagságosnak bizonyult, a rettenetes vihar ide-oda dobálta a hajót, néhány szívósabb legény kivételével a játékosok se pihenni, se enni nem tudtak; amikor végre megérkeztek Alexandria kikötőjébe, a forró klíma, a hirtelen európai télből afrikai nyárba váltás viselte meg alaposan a fiúkat.
Újpestiek Alexandriában.
Kairó, Alexandria, Port Szaíd
Az első mérkőzést december 27-én pénteken, Kairóban játszották az újpestiek a városi válogatott ellen; a Nemzeti Sport tudósítója szerint a tengeribetegség miatt itt még merev volt a csapat, bizonytalanul indult a meccs, akár döntetlen is lehetett volna, végül mégis a magyarok diadalmaskodtak 2-1-es eredménnyel. Két nappal később, vasárnap a lila-fehérek Alexandriában léptek pályára – a városok között vonattal utaztak oda-vissza –; ezúttal már kiemelkedő formát mutattak a vendégek, briliáns játékkal 6-1-re győzték le a város kombinált csapatát (érdekesség, hogy ezen a mérkőzésen eredetileg az egyiptomi nemzeti válogatott lett volna az ellenfél, de ők, ismeretlen indokból, lemondták az összecsapást).
Újév napján Port Szaídban játszott az Újpest a városi válogatott ellen, akiket 8-2-re győztek le, a magyar játékosok szerényen csak „sétagaloppnak” nevezték ezt az összecsapást. Hasonlóan jól sikerült a január 3-i kairói visszavágó, ahol ezúttal 3-0-ra verték el a házigazdákat, két nappal később azonban az egyiptomiaknak kedvezett a szerencse, Alexandria válogatottja 3-3-as döntetlent játszott az elfáradt lila-fehérek ellen, akik számtalan lehetőséget kihagytak. A túra záróeseményét az utolsó, január 10-én, Kairóban megrendezett összecsapás jelentette, ahol az Újpest harmadszorra is megmérkőzött a fővárosi válogatottal. A vendégcsapat ekkorra már alaposan összeszedte magát, 2-0-ra diadalmaskodott, édes szájízzel hagyhatta el a fáraók országát és indulhatott haza Magyarországra, ahol várt rájuk a nemzeti bajnokság (melyet aztán meg is nyertek).
A Nemzeti Sport értékelésében úgy fogalmazott, az Újpest baráti összetartással és jó szellemmel küzdött, megérdemelt győzelmeket aratott, a csapatban „hibátlan sportférfiak találkoztak össze, akiknek lelki és testi felkészültsége méltó arra, hogy Magyarország sportját a nagyvilág előtt reprezentálják”.
Rudolf Dániel