Óvádi László adományt gyűjt, jól megpakolt iskolatáskákat ajándékoz. Ilyenkor karácsony környékén pedig mindent elkövet, hogy szebbé tegye a szerényebb körülmények között élők ünnepét.
Az újságíróiskolák 1.1-es aranyszabálya, hogy tartózkodni kell a közhelyektől. Márpedig az „aranyszívű sportember” szófordulat igencsak előkelő helyen szerepel a közhelyszótárban, ráadásul rengeteg magyar- és külföldi sportolóra is illik ez a kifejezés. Mégsem jutott más eszembe, amikor szeptemberben megismertem Óvádi Lászlót, az Újpest Futsal Club vezetőjét, aki éppen Curtis barátjával együtt tanszerekkel megtömött iskolatáskákat adott át a Rácz Gyöngyi Közösségi Központ kis tanulóinak. A sportvezető úgy vallja, erkölcsi kötelessége, hogy ott segítsen, ahol kell és ahol csak tud.
A sportember már most a karácsonyra készülődik barátaival együtt, ugyanúgy, ahogy azt tavaly is az ünnepek idején tette.
„Idén december 23-án 1000 adag székelykáposztát osztunk szét a főtéren annak, aki kér. Nagyon hálás vagyok, hogy – a tavalyihoz hasonló módon – Újpest önkormányzata ismét az első szóra mellénk állt, és biztosítja a helyszínt.”
A sportember talán mégis arra az akciójára a legbüszkébb, amely során évek óta átvállalják a hátrányos helyzetű családok karácsonyi költségeit.
„A teljes karácsonyi készülődést mi végezzük el: beszerezzük az ajándékokat, mi hozzuk a karácsonyfát, és az ünnepi menüt is mi prezentáljuk”
– meséli büszkén Óvádi László, aki idén már negyedik alkalommal hirdeti meg ezt a nagyszabású akciót a közösségi oldalán.
„Legelőször 4-5 család jelentkezett, tavaly már 45 családnak rendeztük meg a karácsonyát, közel 50-60 ember adta össze a rávalókat.”
Ráadásul semmiféle szervezet nem áll mögöttük, számukra nagyon fontos, hogy függetlenek maradjanak. Elmondta, hogy nemcsak karácsonykor kérnek tőlük – tőle és baráti körétől – segítséget, hanem egész évben.
„Szörnyű kimondani, de legutóbb egy olyan család vette fel velem a kapcsolatot, ahol éheztek.”
A segítő társaságnak nagyon fontos, hogy nyomon kísérjék a nélkülözők sorsát.
„Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot az érintettekkel. Sosem feledem, legelőször egy egyedülálló édesanyát kezdtünk el támogatni. Mivel akkor még éttermet vezettem, minden nap átvállaltuk a család ellátmányát, étkeztetését. Később támogattuk a továbbképzését, és egy gyógyszerészetben kezdett el dolgozni az édesanya. Öt év múltán ma ő a patikavezető.”
Óvádi László hálás azért, mert megteheti, hogy másokon segítsen. Bízik benne, egyre többen csatlakoznak ehhez az úgynevezett „mozgalomhoz.”