A járvány nem tett jót az Újpesti Erdőmentőknek sem, akik csak remélik, hogy hamarosan minden visszazökken a rendes kerékvágásba. Addig is online workshopokat tartanak, részt vesznek az erdőtelepítésben és ápolásban, és persze szemetet is szednek.
“Erdőmentőként, ahogy a nevünkben is benne van, erdőket, vadakat, életet mentünk. Sokban hasonlít, de különbözik is munkánk az erdészekétől. Velük szoros együttműködésben veszünk részt erdőtelepítési és ápolási feladatokban, de számos egyéb élőhelyfejlesztési és fajvédelmi programunk, környezeti nevelési, vadmentési feladatunk is van”
– mondta el az Újpesti Naplónak Kissné Dóczy Emília, az Erdőmentők génrezervációs vezetője.
Az erdő szeretete kortalan, ezt bizonyítja az is, hogy minden életkorból csatlakoztak eddig hozzájuk.
Kissné Dóczy Emília
“Jelenlegi formában 2014 óta létezünk, és büszkén mondhatjuk, hogy kezdetektől fogva kiváló szakemberek, biológusok, erdészek, természetvédelmi szakértők csatlakoztak hozzánk, illetve egyre több civil lelkes önkéntes is, gyermekektől egészen a szépkorúakig”
– mondta a szakember. És, hogy milyen feladatok várnak rájuk? – Ha kell, az aljnövényzetben szedjük össze a szemetet, de a fák koronájáig is felmászunk, ha szükséges, például egy-egy mentőakció vagy odúkihelyezés alkalmával.
“Szakköri és tábori keretek között segítettük a gyermekek természetismereti tudásanyagának fejlesztését, valamint lehetőséget biztosítottunk a helyi középiskolásoknak a vadvilágvédelmi járőrszolgálat munkájában való aktív részvétel lehetőségével a közösségi szolgálat teljesítésére is”
– emelte ki Dóczy Emília.
Persze a járványhelyzet sajnos nekik sem kedvez, de remélik, hogy minél hamarabb a régi lehet minden. A helyzet miatt a nagy, közösségi akcióikat le kellett mondani.
“A tavasz érkeztével tollas barátainkat, a vonuló madarainkat, a fecskéket is várjuk haza és odúkészítő, valamint fecskefészek készítő workshopjainkon megmutatjuk, hogy egyszerű alapanyagokból, egy kis kézügyességgel, hogyan készíthetünk odúkat vagy műfészket számukra, és hogy hogyan gondoskodhatunk róluk”
– emelt ki egy példát a fennálló lehetőségek közül.
Dóczy Emília bízik benne, hogy a járványhelyzet elmúltával folytatni tudják a gyerekek táboroztatását, a nagyközönségi szemétszedési, vagy akár az erdőültetési és ápolási munkáikat.