Az Újpest-szurkolók egykori törzsgárdája, a Dumavár híres volt jótékonyságáról; a vagyonos újpesti közéleti emberek által vezetett drukker egyesület mindig segített, ha szükség volt rá. 1934 karácsonyán jótékonysági mérkőzésre hívták ki a magyar futballbírók válogatottját, hogy a jegybevételből a kitoloncolt délvidéki magyarokat támogassák.
1928 őszén alakult meg az Újpest FC első, félhivatalos szurkolói egyesülete, a Dumavár, amely nevét a drukkerek és az újpesti labdarúgók törzshelyén, az Árpád úti Kör Kávéházban (a mai Polgár Centrum) található ún. Dumaasztalról kapta. Az egyesület egészen az 1940-es évek végéig működött (a világháború idején szétesett, majd újraalapították, végül Rákosiék minden más civil szervezettel együtt betiltották); tagjai leginkább a felső középosztályból kerültek ki, például kereskedők és vezető beosztású tisztviselők, de vitéz Halassy Olivér is az egyletet erősítette.
Klubélet a Dumavárban.
A Dumavár jómódú tagjai nemcsak a klubot segítették ki időnként anyagilag, de gyakran szerveztek jótékonysági akciókat is különböző helyi vagy országos ügyek megsegítésére. Így történt 1934 decemberében is, amikor I. Sándor jugoszláv király meggyilkolását követően a jugoszláv hatóságok százával kezdték kitoloncolni a határ mellett élő délvidéki magyarokat (a Tett Propagandája horvát-macedón terrorszervezet által elkövetett merénylet hátterében ugyanis felmerült a magyar érintettség is). A kiutasítottak többségét a hatóságok feltették a Szegedre tartó vonatra, és mivel minden vagyonukat és ingóságaikat is hátra kellett hagyniuk, Magyarországra megérkezve, hontalanul kizárólag adományokra támaszkodhattak.
Olimpikon vízilabdázó is pályára lépett
Szegeden már a kitoloncolás első napján, december 5-én elindult a gyűjtés a hontalanná lett délvidéki magyarok részére, hamarosan pedig országszerte adománygyűjtő akciók kezdődtek, ezekhez csatlakoztak a jótékonyságukról híres újpesti szurkolók is. Az Est korabeli tudósítása szerint „ha új csatár vagy új half kell az Újpestnek és a hivatalos pénztár pillanatnyilag üres, valaki leteszi kalapját a Dumavár asztalára és néhány perc alatt együtt van a pénz, amellyel a klub legalább a tárgyalásokat megindíthatja. Vasárnap együtt ült a Dumavár. Most nincs mérkőzés, de megint kalapot tettek az asztalra. Ezúttal a jugoszláviai menekülteknek gyűjtöttek. Pár perc alatt 100 pengő volt a kalapban. Hétfőn átadták ezt Az Est szerkesztőségének, hogy juttassa el a hontalanná tett magyarokhoz.”
Németh János, “Jamesz” (forrás: Waterpolo.hu)
A szurkolói egylet tagjai azonban nem elégedtek meg ennyivel, a nemes ügy érdekében jótékonysági futballmérkőzést szerveztek, melyre szenteste előtt egy nappal, december 23-án vasárnap került sor a Megyeri úti pályán. A Dumavár törzsgárdájából álló drukkercsapat a Magyar Futballbírák Egyesületének csapatával, ahogy becézték, a BT-vel mérkőzött meg, mely nem volt egyedülálló esemény; a két gárda 1930 és 1936 között rendszeresen összemérte a tudását hasonló barátságos találkozókon. A fél 2-kor kezdődött jótékonysági mérkőzést a közönség 30 fillér belépődíj ellenében tekinthette meg, az így befolyt összeget teljes egészében a Jugoszláviából kitoloncoltak megsegítésére ajánlották fel. A belépőt senkinek sem engedték el, még azoknak a lila-fehér törzsdrukkereknek is fizetniük kellett, akik egyébként minden Megyeri úti meccsre grátisz látogathattak ki.
A mérkőzés játékvezetőjének az Újpest háromszoros (az évad végén már négyszeres) magyar bajnok középpályását, Avar Istvánt kérték fel, a sztárvendég azonban egy nappal a találkozó előtt halaszthatatlan elfoglaltságra hivatkozva lemondta a szereplést, így a Dumavár egyik főembere, Rainprecht Vince „tanácsos úr” ugrott be a helyére. A közönség mégis láthatott egy sportcsillagot a Megyeri út gyepén az olimpiai- és Európa-bajnok újpesti vízilabdázó, Németh János, becenevén Jamesz személyében, aki alkalmi centerhalfként erősítette a Dumavár csapatát.
Vízipólós erősítés ide vagy oda, a találkozón a bírók együttese mindvégig magabiztos fölénnyel vezetett, az első félidő lefújásakor 4-2 volt az állás a javukra, végül pedig 7-2-re győztek a Dumavár ellen. A valódi cél persze kevésbé a győzelem, mint inkább a jótékonyság, a menedékkérők segítése volt. Érdekesség, hogy ugyanaznap délután egy másik barátságos futballmeccset is játszottak Újpesten: a Pamutpályán a Lilaközép nevű csapat a szintén újpesti UVASC-vel (Újpest Városi Autóüzem Sport Club) mérte össze az erejét és nyert 3-2-re.
Rudolf Dániel