Hatalmas siker Dunai Ede, a lilák írója legújabb, immár a kilencedik könyve, amelyben oroszlánrészt vállalt Bokros László FAT, az Ultra Viola Bulldogs egykori tagja. Rengetegen érdeklődnek és meg is vásárolják „Kissrác voltam én” című kötetet, amely nem hiányozhat egyetlen lila szívű könyvespolcáról sem. A szerzőkkel beszéltetünk.
– Meséljetek a könyv keletkezésének körülményeiről!
– D.E.: Bár Törőcsik András augusztusi temetésével kezdődik, már két és fél éve dolgozunk rajta, viszont az élet felülírta a terveinket. Mindketten, sőt, minden újpesti készült arra lelkileg, hogy be fog következni Törő halála, ugyanakkor nem számítottunk arra, hogy ezzel a képpel nyitjuk a könyvet. Viszont nyáron egymás után jöttek a halálesetek, Kardos József, „Kard” és Tóth József „Jokka” is egymás után mentek el. Magát a kerettörténetet is végül úgy írtam meg, hogy a temetőben kezdődik és ér véget. A „Kissrác voltam én” tizenhat fejezetéből kettőt írt FAT, tizennégyet pedig én. Megbeszéltük a dramaturgiát, és mindenki tette a dolgát. Abban állapodtunk meg, különböző sztorik, életképek lesznek a könyvben, amelyek végül összeállnak egy művé.
– Honnan jött az ötlet, hogy közösen írjatok könyvet?
– FAT: Találkoztunk Edével, én pedig felvetettem, hogy mi lenne, ha? Tudni kell, hogy nem vagyok előre tervezős figura, ha jön egy megérzés, akkor hallgatok rá. Ede pedig azonnal igent mondott, az én két fejezetem ötletét is ő adta. Egy kissrác és az édesapja történetéről szólnak a részeim, de hangsúlyozom, hogy fiktív sztoriról van szó. Úgy érzem, szép fejezeteket tudtam hozzáadni a könyvhöz, magával ragadó lett az egész mű. Olyan katartikus az utolsó 30 oldal, hogy magam is meglepődtem a hatásán.
– Miről szól ez a könyv? Meg tudjátok fogalmazni röviden?
– D.E.: Szenvedély. Az Újpest-szurkolók háromnegyede a ’70-es években lett drukker, vagy az apja által, ahogy természetesen én is, hiszen édesapám, Dunai III Ede kilencszeres magyar bajnok, olimpiai ezüstérmes labdarúgó, természetesen az UTE játékosa volt.
Bakos László és Dunai Ede (Fotó: Várai Mihály)
– FAT: A futball iránti szenvedélyt szeretnénk bemutatni, hogy milyen hatással van azokra az emberekre, akik ebben élnek. Továbbá fel akartuk idézni a Dózsa hőskorszakát, ami 1969-től 1979-ig tartott, 10 év alatt 9 bajnoki címmel. Nekem az a szerencsém, hogy ebben nőttem fel, hiszen a nagyapám és az édesapám is lila volt, ezért kötelező program volt a meccsre járás. Sőt, a testvérem és a kisfia is Újpest-fanatikus, tehát rendesen ott van az elköteleződés. Itt nincs kérdés, nincs felvetés, ez kissé olyan rezgés, akár a vallás. Úgy érzem, erre minden férfinek szüksége van, ráadásul a foci arról is szól, hogy állj ki azért, aki vagy. Itt jóban-rosszban oda kell állni a csapat mellé, nincs az, hogy átállok, mert 3 forinttal többet fizetnek máshol. Mondom ezt úgy, hogy régóta nem járok meccsre, a regisztráció és a tulajdonos személye miatt.
– D.E.: Nekem viszont szinte kötelező kimenni, hiszen számos olvasóm úgy várja el a Dunai Ede-könyvét, hogy legendákkal dedikáltassak. Akiket ott találok meg a legkönnyebben.
– Már most rengeteget eladtatok a könyvből. Meg tudnátok határozni, kik viszik?
– D.E.: Fiatalok, idősek egyaránt, az ország minden szegletéből. A tizenéves drukkerek is keresik a könyvet, mert táplálkozni csakis a jó dolgokból lehet. Sőt, meglepő módon, más csapatok szurkolói is rendszeresen veszik a könyveimet, legalább száz, bevallottan fradista törzsvásárlóm van. Legalább ugyanannyi női, mint férfi megrendelésem is van, hiszen számos korábbi regényem egyáltalán nem focikönyv. Ahogy a korábbiakat, a mostani művet is ország-világ minden szegletéből Viszik. most például Bőny községből rendeltek egyet, de Ausztráliába is adtunk már el.
– Beszéljünk az Újpest csapatról?
– FAT: Melyikről? Bízom benne, nem süllyed tovább. A 0:6-ra nincs mit mondani. Tökéletesen megértem a felháborodott szurkolókat, akik bármit is tesznek, mellettük állok. A szurkolók azok a törzsvevők, akiknek mindig igazuk van.
– D.E.:De voltak már hasonlóan arcpirító vereségeink. Éppen a születésnapomon volt, amikor a Gyirmót a 25. percben 3-0-ra vezetett a lilák ellen, a Megyeri úton. Hozzátenném, tévúton jár, aki azt hiszi, a másodosztály jó megoldás lehetne a csapatnak, ugyanis már nagyon nehéz visszakerülni. Leányálom, hogy kiesünk, megújul majd visszatér és a végén bajnok lesz az UFC.Ugyanis annyira erős, régi bázisú csapatok vannak már a másodosztályban, mint az MTK, a Diósgyőr vagy a Haladás. Ne feledjük, a Fradi is három évig a másodosztályban szenvedett, amikor kizárták őket.
– Ti valljátok azt a Puskás-aranyköpést, hogy „kis pénz, kis foci”?
– D.E.: Természetesen, ha leegyszerűsítjük az itteni helyzetet is, akkor igen.
– FAT: Viszont, ha a Kecskemét példáját megnézzük, akkor máris sántít a mondás. Szív is kell, nem csak a pénz. Vallom, hogy a csapatunkat egy Újpest-drukkernek kell vezetnie. Az az első lépés, hogy az UFC-n belül kizárólag Újpest-drukkerek dolgozhassanak. Másrészt, lefogadom, hogy a most nyáron igazolt játékosok a leigazolásuk napján silabizálták ki a térképen vagy a Google-on, hogy hol is van Újpest.
– D.E.: Igaz, hogy kell a pénz, de még az utánpótlás terén sincs sem elhivatottság, sem szorgalom, hiába van két akadémia is. A legjobb példa az volt, amikor a COVID idején a komplett nagy csapat beteg volt az egyik fordulóban, és az U19-es együttes játszott az MTK-val. Röhejesen játszottak a fiataljaink, olyan volt, mintha kisgyerekek álltak volna a gyepen. A válogatottnál is meg lehet nézni: a mostani sztárok nem itthon nevelkedtek. Manapság már másból sokkal több pénzt lehet keresni, mint a fociból.
Bakos László és Dunai Ede (Fotó: Várai Mihály)
– Evezzünk könnyebb és optimistább vizekre! Min dolgoztok jelenleg? Mik a terveitek?
– FAT: A napokban jelenik meg a 2020 című kötetem, amely a pandémiáról szól, de az én olvasatomban. Szerintem mindannyian felelősök vagyunk azért, ami akkor úrrá lett akkor a világon. No comment azokra a személyekre, aki rábólintottak, hogy tegyük tönkre a művészetet, a sportot, iskolákat, vegyük el az emberek fizetését azért, mert állítólag így megmenthető a világ. A témától függetlenül szórakoztató és olvasmányos könyv lesz. S ha úgy adódik, és lesz időm, jövőre egy dokumentumfilmet is szeretnék elkészíteni a témáról.
– D.E.: Már fel is raktam a Facebook-ra, hogy először merészkedem ki imádott városomból, egyetlen kerülettel arrébb, és most egy Vasas-legendáról, Váradi Béláról írok. Mindenki szerette és tisztelte klubszínektől függetlenül, akár Törőcsik Andrást vagy Varga Zolit. Ráadásul Váradi az édesapámmal együtt nyert utánpótlás Európa-bajnokságot, illetve előtte szereztek olimpiai ezüstérmet. Ők, ketten voltak a legfiatalabb játékosok abban a keretben. Váradi Béla ráadásul sajnos illeszkedik abba a sormintába, hogy a semmiből érkezett, majd a visszavonulását követően a semmibe zuhant vissza. Senki sem kereste fociberkekből, ő pedig nem nyomult: ezüstcipős focistaként targoncás lett, majd szó szerint halálra dolgozta magát. De az a hátsó szándék is vezérel, hogy rengeteg megkeresés érkezik más klubokból is. Panaszkodnak a drukkerek, hogy például a Vasasnál vagy a Honvédnál senki sem ír könyvet a klubjaik legendáikról. Én most hozzálátok egy ilyen kalandhoz.