A 6-0-on kívül nem szeret egy-egy kedvenc meccset kiemelni, inkább meccstípusai vannak kedvencként. Hogyan lett ő a Szusza “szpíkere”, és miért lett vége a válogatott karrierjének? Kristin László volt a vendégünk az Újpesti Sportban.
Huszonegy éve már, hogy te vagy a szpíker a hazai meccseinken. Igaz az, hogy még Kisteleki István “cserélte le” az elődödet?
2001 nyarán jött a felkérés, egyenesen Gabai Jánostól, ő ugyanis igazgatója volt annak a gimnáziumnak, ahová én korábban jártam, innen volt az ismeretség. Tudta rólam, hogy újságíró-iskolát végeztem, hogy dolgozgatok ezen a területen, így engem keresett meg. Szinte levegőt sem kaptam, mikor mondták, hogy akkor ez lenne a feladat, emlékszem, hogy mekkora öröm töltött el. Hogy Kisteleki miért nem volt megelégedve az elődömmel, azt ma sem tudom…
Volt-e olyan bakid, amely akkor borzalmasan kínos volt, de azért ma már tudsz rajta nevetni?
Talán kettő vagy három volt összesen, ami szerintem egy egészen jó arány ennyi év alatt. Az is igaz, hogy az első az rögtön a legelső mérkőzésen volt, a Győr jött a Megyeri útra, én pedig szeretettel köszöntöttem vendégeinket Vas megyéből. Volt egy kis diszkomfort-érzésem, de nem tudtam rájönni mi nem jó. Vége lett az első félidőnek, a győri szurkolók elvonultak a fülkém mellett, és hát akkor többen nagy szeretettel felhívták a figyelmemet, hogy ők Győr-Moson-Sopron megyéből érkeztek.
A másik ilyen eset az volt, mikor – még szintén Kisteleki István edzősége alatt – Tokody Tibor duplázott egy meccsen, én viszont mind a két gólt Lőw Zsoltnak adtam. Az lett gyanús, hogy Tokody a második után már igen vehemensen mutogatott felfelé, hogy miről beszélek? Ekkor lenéztem a kispadra, ahol Lőw Zsolt és Kisteleki István a térdüket csapkodták a röhögéstől…
Többször is elmondtad, hogy az újpesti karriered kedvenc meccse a 2010-es, Fradi elleni 6-0 volt…
Hát mert ezt is kell mondani, meg persze így is van. Kicsit kiábrándító választ fogok adni: nem tudok egyet kiemelni. Ha a csapat úgy játszik, hogy a szurkolókat csak ezzel tüzeli, arra én is rá tudok kapcsolódni, ezeket élvezem a legjobban. Nagyon szeretem még a nemzetközi kupameccseket, az számomra mindig egy ünnepnap: persze nagyobb is az elvárás, többen nézik – felemelő érzés, amikor a csapatom az európai porondon méreti meg magát.