Boldog Sándor István Újpest Gyermekeiért Díjjal ismerte el Újpest Önkormányzata Sánta Ágnes, a Karinthy Frigyes Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola pedagógusának több évtizedes munkáját. A díj egyben méltó lezárása is pályafutásának, hiszen ez az utolsó tanéve az iskolában.
A tanév vége előtt néhány nappal a Karinthy suliban találkoztunk a kitüntetett pedagógussal, aki bevallása szerint nehéz szívvel készül a búcsúra, ugyanakkor számtalan terve van már: újra több időt szentel majd a zongorázásnak, a tankönyveket pedig szépirodalmi művekre cseréli. Abban azonban egészen biztos, hogy nem szakad el a Karinthy sulitól, időről időre visszalátogat majd az intézménybe. Hiszen a pedagógusi pálya számára hivatás, életforma. Már egészen kisgyermekként eldöntötte, hogy tanár lesz, pedig a családjában mindenki inkább reál beállítottságú volt, szülei élelmiszeripari mérnökként dolgoztak. 1984-ben végzett a tanárképző főiskolán, magyar-orosz szakos pedagógusi diplomát kapott. A szakválasztás nem volt véletlen, hiszen gyermekkorában a szüleivel néhány évet a Szovjetúnióban töltött. Később, már a munka és a család mellett angol szakos diplomát is szerzett, amihez nélkülözhetetlen volt a családja segítsége és támogatása. Ahogyan a minőségbiztosítási mesterszak elvégzéséhez is.
A Karinthy iskolában 1988 óta tanít. Abban az évben költözött a családjával Újpestre, és munkát keresve bekopogott a Karinthyba, ahol örömmel fogadták. Csak úgy, mint akkor, amikor 6 év kihagyás után visszatért. 1995-től 2001-ig ugyanis a férjét a munkája először Szentpétervárra, majd Moszkvába szólította, a család pedig követte.
„Nagyon szerettem azokat az éveket is, nemzetközi nőklubot vezettem, különórákon magyar nyelvet tanítottam, amiből én is nagyon sokat tanultam, ugyanis rájöttem, hogy bizony nem könnyű magyar nyelvet oktatni egy idegen nyelven, ezért külön módszert dolgoztam ki erre” – mondta Sánta Ágnes.
Elmesélte azt is, hogy amikor 2001-ben visszatértek Magyarországra, Újpestre, a Karinthyban várta a tanári asztala, várták a gyerekek és a kollégák is. Ő pedig belevetette magát ismét a munkába: tanított, angol sporttáborokat szervezett a kollégáival közösen, és több alkalommal is Angliába, valamint Skóciába kísérte diákjait osztálykirándulásokra. Az utazások előtt mindig nagy hangsúlyt fektetett a felkészítésre: nem csak a látnivalókról mesélt a gyerekeknek, az adott ország kultúráját, történelmét is megismertette velük.
„Szerencsém volt egész életemben, mindig jó közösségekbe kerültem, és azt csinálhattam, amit igazán szeretek” – mondta a kitüntetett pedagógus.
Sánta Ágnes elárulta, hogy mindig megtalálta a közös hangot a gyerekekkel, több évtizedes pályafutása alatt alig volt fegyelmezési problémája, ugyanis mindig sikerült elérnie, hogy a diákok figyeljenek rá. A nehezebb helyzeteken pedig átsegítette és átsegíti pozitív hozzáállása, és az, hogy a problémák helyett mindig a megoldásra koncentrál.
„A tanteremben mindig kint van egy idézet, persze magyarul és angolul is. Ez a következő: két ember között a legrövidebb út egy mosoly. Ez az én módszerem. Amikor a gyerekek, a kamaszok feszegetik a határokat, a mosoly mindig segít” – mondta mosolyogva Sánta Ágnes.
Most pedig ő kap sok mosolyt, ugyanis a díj átvétele óta folyamatosan gratulálnak neki egykori tanítványai, jelenlegi diákjai és szüleik.
„Soha nem gondoltam volna, hogy megkapom ezt a díjat. Nagyon jó érzés volt, amikor átvettem, fontos az elismerés, a visszaigazolás. Minden pedagógusnak szüksége van arra, hogy időnként érezze: értékelik a munkáját, és számít az, amit nap mint nap tesz a gyerekekért” – fogalmazott a kitüntetett pedagógus.
BK