Folytatjuk az 1874. március 8-án kirobbant újpesti adólázadás izgalmas történetét. Az önkormányzatokra aránytalan terheket rovó adórendszer és Imre Mihály hentes-mészáros vitatott öngyilkossága miatt fellángolt népharag már a közösség elöljáróinak életét fenyegette. A városatyáknak és hivatalnokoknak menekülniük kellett az ostrom alatt álló községházáról. Lássuk, hogyan alakultak a további események!
Életmentő koporsók és részeg káosz
A tömeg dühe a községháza szétverésétől sem csillapodott, és mindenáron kézre akarták keríteni Imre Mihály halálának vélt felelőseit, akik nem jutottak messzire szorongatott helyzetükből.
Beniczky Antal jegyző és neje, valamint két községi szolga a lámpagyújtók létráján mászott át az elöljáróság hátsó kerítésén Ehrenwald Simon fakereskedő házába, aki egy időre el is rejtette őket. Egy Csömör Ferenc nevezetű, teljesen részeg cigányzenész azonban tanúja volt a menekülésnek, és a tömeg egy részét a ház ellen vezette, és ott a jegyzőék kiadatását követelve, illetve a ház lerombolásával és a bentiek felkoncolásával fenyegetőzött.
A régi újpesti községháza épülete (Neogrády László Helytörténeti Gyűjtemény)
Akik a tetőn át menekültek, azok Kardos Károly asztalos és temetkezési vállalkozó házában leltek menedéket. Weltz Károly bírót és a kisbírókat a leleményes mesterember három koporsóban rejtette el a pincében. Hamarosan az Ehrenwald-portáról is hozzá szöktek át a jegyzőék, akik később, a sötétség beállta után parasztruhában hagyták el a házat. Miután a pórul járt pandúr Kardos udvarába zuhant, hozzá is betörtek a felhergelt rombolók. Az egyenruhás életét csak a házigazda és Wilheim Márkus házaló együttes rimánkodása és csitítása mentette meg, annak ellenére, hogy a jegyzőéket üldöző Csömör itt is megjelent és gyilkosságra izgatott.
Miután a lázongóknak nem volt kin kiélniük a dühüket, fosztogatni kezdtek: elsőként feltörték és kirabolták a közeli Schimpl-féle kocsmát, majd frissen lerészegedve a postaépület és a plébánia kifosztására indultak.
Helyreáll a rend
Közben Forster György csendbiztosnak elmenekült rejtekhelyéről, és meg sem állt az újpalotai vasútállomásig, ahonnan Budapestre akart sürgönyöztetni a karhatalomért. Az állomásfőnök azonban egy szót sem beszélt magyarul, így időbe telt, mire sikerült megértetnie vele magát.
Osztrák-magyar gyalogos katonák legénységi és tiszti felszerelése az 1880-as évekből
A katonák végül az utolsó pillanatban állták útját a további pusztításnak: a Pestről, Szilassy István megyei alispán vezetése alatt futólépésben érkező gyalogosok még pont meg tudták akadályozni, hogy a tömeg a többi középületben is kárt tegyen. Emellett a lángokban álló községháza elől is elzavarták a randalírozókat, és kimenekítették a pénztárnok szobájában rekedt, a népet időről-időre figyelmeztető lövésekkel visszatartó pandúrokat, akikre e nélkül ráégett volna a tető. Schober Károly parancsnoksága alatt a tűzoltók ekkor állhattak neki megfékezni a lángokat.
A katonaság, akit csak lehetett, összefogdosott a rendbontók közül, de a tömeg az egyenruhások megérkezésekor jobbnak látta menekülőre fogni. Ezzel meg is szűnt a nyílt erőszak.
Példátlan per a bíróságon
Az azonnal meginduló vizsgálat nyomán Tóth Gergő királyi alügyész rekordszámú, 91 ember ellen emelt vádat, akik közül 39-et le is tartóztattak. 93 újpestit pedig tanúként idéztek be a lázadással kapcsolatban.
A monstre per 1874. június 22-én vette kezdetét a megyeháza nagytermében, mivel a törvényszék helyiségei szűknek bizonyultak. A vádlottak szinte kivétel nélkül az „alsóbb osztályokból” kerültek ki, férfiak-nők vegyesen.
A törvényszék július 11-én hirdetett ítéletet: 90 vádlottat mondtak ki bűnösnek többek között álhírterjesztés, bűntettre való nyilvános izgatás és erőszakoskodás, zendülés, rablás, gyújtogatás és gyilkossági kísérlet miatt.
A pesti vármegyeháza épülete 1890 körül
A legsúlyosabb bűncselekmények elkövetői – köztük a családirtással fenyegetőző Csömör – 6 évi börtönt kaptak. Rajtuk kívül a többi vádlottra 5 évtől 4 hónapig terjedő büntetési tételeket szabtak ki, de olyan is volt, akit komoly pénzbírságra ítéltek.
Ugyanakkor Imre Mihály két lányát a vandalizmusért és izgatásért mindössze 6 heti elzárásra ítélték. A hentessel szemben eljáró Sipos Antal végrehajtó ellen a Pénzügyminisztériumnál kezdeményeztek vizsgálatot, amiért az öngyilkosság másnapján kidoboltatta a halott ingóságainak elárverezését, amivel indokolatlanul tüzelte a közhangulatot. Viszont Szukoviti Vencelt, a temetési menet szervezőjét felmentették. A legfiatalabb vádlott, a mindössze 8 éves Vlazsek Vencel „házi fenyítéknek adatott át”, magyarán valószínűleg szülei jól elnáspángolták és szobafogságot kapott.
Utórengések
A nyugtalanság azonban még sokáig jelen volt Újpesten. A helyi értelmiség sérelmezte a királyi alügyésznek a per során tett kijelentéseit, miszerint a község lakossága általában véve „erkölcstelen és romlott”. A polgárság emellett az önkormányzat vezetésével is elégedetlen volt. Így nem meglepő, hogy a rendteremtésre kivezényelt katonák csak 1876. szeptember 15-én távozhattak a településről. A leégett községházát viszont már 1874. október 1-jére sikerült újjáépíteni.
Állami szinten a nyugalmat végül egy kétirányú változás hozta meg, egy központi adóreform képében, ami ugyan jelentős mértékben államosította az önkormányzati adó- és pénzügyi igazgatási rendszert, de elejét is vette az újpestihez hasonló tragédiák megismétlődésének.