A második világháború során a Don-kanyarnál elesett újpesti származású honvédek és munkaszolgálatosok emlékére avatott szobrot a IV. kerület önkormányzata az Eötvös József–Mikszáth Kálmán–Mikes Kelemen utcák által határolt parkban, január 20-án.
Örök emlékezet
„Történelmi tény, hogy a magyar királyi 2. honvéd hadsereg politikai és katonai döntések miatt egy idegen ország területén harcolt, a Don partján, amely tízezrek sírja lett”
– fogalmazott beszédében dr. Trippon Norbert alpolgármester, aki szerint az eseményeket az utókor nem értheti meg pusztán a statisztikai adatokból, dátumokból és politikai minősítésekből.
Trippon Norbert és Bedő Kata leleplezik az emlékművet
Rámutatott, hogy a magyar honvédek lelkesedés nélkül, muszájból kerültek a messzi orosz pusztaságba, ugyanakkor kiemelte:
„Nem voltak híján hazaszeretetnek és úgy tudták, hogy a messzi távolban is a saját hazájukat védik. Mondjuk ki bátran: hősök és áldozatok voltak.”
Dr. Trippon Norbert hangsúlyozta, hogy a Don-kanyarban hús-vér magyar emberek, édesapák, fiúk, férjek és testvérek vesztek oda, akiket a kötelesség parancsolt a csatatérre, „menniük kellett”. Felidézte a hátország, a hozzátartozók szenvedéseit, a családtagok óvó-féltő hazavárását és aggodalmát.
Személyes élményét felelevenítve elárulta, hogy az ő dédnagyapja is géppuskásként járta meg a doni frontot, és átélte, amint az egyik bajtársát közvetlenül mellette érte fejlövés.
„Mi el sem tudjuk képzelni, hogy hogyan lehetett mégis embernek, igaz bajtársnak és férfinak maradni és helytállni abban a pokolban”
– fogalmazott az alpolgármester.
Az elesett magyar katonákat szerinte egyszerre kell áldozatoknak és hősöknek tekintenie az utókornak, akik „nagyon szerették a hazájukat, a családjukat és igaz bajtársként mentették egymás életét, és ameddig tehették, hősies önfeláldozással védték az állásaikat, hogy aztán családok százezreire boruljon a gyász és a fájó csend fullasztó fátyla”.
Dr. Trippon Norbert hangsúlyozta:
„A doni katasztrófa és a második világháború a nagyszüleink, a dédszüleink élete és sokszor halála, emberi, családi tragédiája volt, amelyet nem szabad elfelejteni.”
Az emlékművet Bedő Kata és dr. Trippon Norbert alpolgármesterek közösen leplezték le.
A formát öltött, intő gondolat
Ezt követően Tóth Dávid szobrászművész röviden ismertette az emlékmű szimbolikája mögött meghúzódó művészi gondolatot, amely nála is családi élményben gyökerezett: nagyapja tüzér századosként harcolt a Don mentén, és csak a szerencsének, illetve egyik bajtársa leleményességének köszönhette, hogy rá nem a többi tiszt szomorú sorsa, az azonnali tarkólövés várt a szovjet fogságban.
„Ő szerencsére visszatért. Így kaphattam tőle azt a rengeteg mindent, amit felsorolni is nehéz lenne”
– fogalmazott Tóth Dávid, aki hozzátette, hogy nagyon sokan nem voltak ilyen szerencsések, művének vezérfonalát pedig ez a szomorú tény adta. Elölről, „az élet oldaláról” nézve az emlékmű a messzi távolba elvonuló katonák utolsó menetoszlopát mutatja, hátoldalán, „a halál oldalán” pedig öt katonasír jelzi a hősi halottak földi útjának végét.
A szobrászművész szerint alkotásának a jelenlegi háborús időkben különösen aktuális üzenete is van: intő példa arra nézve, hogy ne hagyjuk megismétlődni a 80 évvel ezelőtti tragédiát.
A beszédeket követően az újpesti önkormányzat nevében Bedő Kata, dr. Trippon Norbert és Czigler László alpolgármesterek koszorúzták meg az emlékművet. Koszorút és virágot helyezett el továbbá a DK, az LMP, az MSZP, az Újpesti Városvédő Egyesület, az Újpesti Helytörténeti Alapítvány, valamint az avatáshoz a díszőrséget biztosító Honvéd Hagyományőrző Egyesület.
