Amikor a Debrecen legyőzte a Ferencvárost 3-1-re, mégsem lehetett a 3-1-es diadal után felhőtlen a Loki ünneplése, ugyanis két játékosuk: a kapus Megyeri Balázs és a csapatkapitány, Dzsudzsák Balázs is kórházban kötött ki. Mindkettőjük ellátását Zacher Gábor főorvos és mentős csapata intézte, a lehető legmagasabb színvonalon.
A hatvani kórház főorvosa, aki „szabadidejében” mentőzik és természetesen rendszeresen biztosít a sporteseményeken, közelebbről a focimeccseken is.
– Követem a játékot, legalább annyira figyelek, mint az edzők – emlékezett vissza Zacher doktor Megyeri Balázs esetére. – Azonnal indultunk, hiszen egy spontán, minden testi kontaktus nélküli összeesés bármilyen következménnyel is járhat. A kapus észnél volt, de látszott rajta, hogy nincs jól. Szédült, majd ismét lefeküdt a földre, akkor eldőlt, jöhet a hordágy és indulás a mentővel a kórházba. Többen úgy látták a helyszínen és a televízió előtt is, hogy a kapus vissza akart állni a kapujába, folytatni akarja a játékot.
– Sokat dorgálják a futballistákat, hogy nyámnyila alakok, színészkednek és így tovább. Azért, szeretném kijelenteni, az igaz sportolókban benne van az érzés, hogy addig menni kell, amíg csak mozdulni tudnak. Így volt ez Balázzsal is, de őt mentőbe tettük és kórházba szállították.
A Debrecen második, vezető gólját követően Dzsudzsák Balázs elvitte a showt. Góljukat ünnepelve rohant ki a pályáról, egy reklámtáblára szeretett volna felugrani, de pechjére vagy ügyetlenkedésének köszönhetően, hatalmasat esett.
– Látszott, baj van, megint rohanhattam – mondta a doki. – Egyébként, mi nem nézőként, szurkolóként vagyunk kint a stadionokban, hanem mert bármelyik pillanatban segítenünk kell. Higgyék el, nekem teljesen mindegy volt, hogy zöld-fehérben vagy éppen pirosban fekszik valaki a földön, nekem segítenem kell. Szegény Balázs a csuklóját törte, miközben a mentő felé vittük, fogtam a sérült kezét és próbáltam nyugtatni. Mondtam neki, ha nincs komplikáció, hat hétig gipsz kerül a kezére, de ettől még nyugodtan futkározhat, rúghatja a labdát, hiszen nem a lába sérült meg.
Gergely Gábor