Pontosan nyolcvan évvel ezelőtt 1943. március 21-én megszületett Dujmov Antal, a Bács-Kiskun megyei kis faluban, Garán. A kis Anti a Bajai Bácska csapatában rúgta a labdát, de már akkor látszott a tízéves srácon, hogy valami mocorog a gyerekben. Dunai II. néven előbb az ország, később az egész világ megismerte a futballistát.
A kisebbik Dunai – bátyja Dunai János, szintén válogatott labdarúgó volt – 1961-ben a Pécsi Dózsához került, majd 1964-ben az Újpesti Dózsa csatára lett. Hamar bekerült a kezdőcsapatba.
– Hálát adok a jó Istennek, hogy ilyen csodálatos társakkal futballozhattam Újpesten és a válogatottban egyaránt – mondta az ünnepelt meghatódva. – Bene Feri, Göröcs Jancsi, Zámbó Sanyi vagy éppen az örök barátom, Fazekas Laci és a többiek mellett öröm volt a foci. A hétköznapokon is kerestük egymás társaságát.
Dunai Antal kilencszázhatvannyolcban a csúcsra ért, aranyérmet nyert Tokióban az olimpián.
– Milyen érdekes, most, hogy mondja, tudatosult bennem, előbb lettem olimpiai bajnok, mint a Dózsával magyar bajnok. 1969-ben nyertem az első aranyat a lilákkal, amit aztán 1975-ig sorozatban hétszer ismételtünk. Hú, nagyon szép évek voltak, lövöldöztem a gólokat, háromszor is gólkirály lettem, köszönhető a társaknak is, ezüstcipőt is kaptam a bronzcipő mellé, elmondhatom, szuper volt az életem. És szuper ma is.
Dunai Antal
Dunai Antal lapunknak elmondta, hogy ez a hét az ünneplés hete lesz. Meghívást kapott a hazai olimpiai bizottságtól, az UTE vezetésétől, a Belügyminisztériumban is köszöntik, és az MLSZ-t sem szabad kifelejteni a sorból.
– Egy titkot is elárulok, remélem az újpestiek nem haragszanak meg érte, még az ősi rivális, a Ferencváros is köszöntött a nyolcvanadik születésnapomon. Mit mondjak, erre aztán nem számítottam.
Dunai Antal naponta legalább egy-másfél órát kondizik, hogy edzésben legyen.
– Sajnos, túl szép „ajándékot” nem kaptam a focistáinktól, egy ötöst viszont kaptunk a Puskástól legutóbb. Ezt a meglepetést elengedtem volna. Remélem, két hét múlva már csak rossz emlék lesz a fiaskó, hiszen a betegeskedő Fazekas Lacival, mert meglátogatom őt Madeirán, csak a szépről és a még szebb emlékekről akarok diskurálni. Addig viszont edzem magam, készenlétben vagyok, hátha be kell szállnom a csapatba… – búcsúzott nevetve a nyolcvan esztendős Dunai Antal.
Gergely Gábor